Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:

Regisztráció

Aktuális témák

  Téma neve Utolsó hozzászólás Hozzászólások
1.Pipások ide!2017-08-12 08:55:0322541 db
2.Kezdők ide!2017-08-04 18:58:1912686 db
3.Csere-bere2017-08-16 14:06:553384 db
4.Pipakészítés, pipajavítás2017-08-14 01:12:171398 db
5.Vízipipák2015-01-20 11:48:2183 db
6."Grandiózus" Országos Pipatalálkozók2015-10-27 11:49:39880 db
7.Pipatalik Budapesten2017-08-08 14:21:108764 db
8.Pipatalik Debrecenben2015-07-03 18:50:061241 db
9.Pipatalik Győrben2012-01-25 08:39:37362 db
10.Pipatalik Szegeden2017-05-05 15:55:442552 db
11.Tagság2013-10-31 13:08:17150 db
12.Off-Topic2017-08-07 22:43:13924 db

>> Archív témák

Off-Topic

Létrehozva: 2008-01-29 14:45:00

Új hozzászólás | Időrendben növekvő megjelenítés

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10  >  >>

930. Andras adatok | e-mail válasz | 2017-08-07 22:43:13
Nagyon jó olvasni a történeted, igazán érdekes, és elég tanulságos is. Bízom benne, hogy lesz még folytatása! :)
előzmény: 929. Brassens | 2017-04-10 23:24:48

929. Brassens adatok | e-mail válasz | 2017-04-10 23:24:48
Pici kihagyás után:
'84-ben aztán meghallgattatott ceterum censeom, egy görög dohánykereskedő-feldolgozó, név szerint Dr. Georges Katakalides - bár munkát adni nem tudott - meghívott 3 hónapra Görögországba, hogy tanuljam ki nála, az Odette Nicos Petrides cégnél a keleti dohány manipulációját., a költségeimet viseli. Így lett 3 csodás hónapom Görögrszágban Kavala központtal, bejártam a környék híres dohánytermesztő vidékeit, meglátogattam a kutatóintézetüket Dramaban, és egy helybeli mentorral, az öreg Angelossal megtanultam az összes akkor termesztett fajta minősítését, osztályozását. Lefordítottam angolról franciára a görög dohányszabványokat.
A görög jótevőm igen csodálkozott a lelkesedésemen és a kitartó munkámon, ilyennel még nem találkozott az általa szponzorált ösztöndíjasok között.
Innentől keleti dohány szakértővé váltam, két hónapon keresztül folyamatosan szívtam magamba az ismereteket a technológiáról a fajtákról, a válogatásról, a manipulációról, a kereskedelemről. Igazi szuperintenzív tanfolyam volt.
A harmadik hónap a pihenésé volt, jótevőm finanszírozott egy hónapnyi nyaralást a családommal Krétán, Thassoson, Halkidikin és a Kavala melletti Tosca öbölben.
Igazán nem panaszkodhatom ifjúkoromra, érdemeimen felül voltam mindenütt értékelve.

Folytatom, ha lesz időm
előzmény: 920. Brassens | 2015-11-05 20:03:20

928. Akos89 adatok | e-mail válasz | 2017-03-07 19:00:30
Sziasztok!

Szivarkával kapcsolatban lenne egy kérdésem: ma vásároltam Maya ízesített szivarkát (cherrys ízesítésűt), 10 darabosat, füstszűrőset. A kérdésem: leszokták-e tüdőzni? Úgy gondolom nem kell, de gondoltam megkérdezek nálam tapasztaltabb embereket. Nem napi szinten dohányzok (heti 1-2 alkalommal, jellemzően szivarkát, kávé mellé), nálam ez a tevékenység abszolút a kikapcsolódásról szól, nem tervezem, hogy változtatnék a rendszerességen. Előre is köszönöm a válaszokat!
 

927. Brassens adatok | e-mail válasz | 2016-02-13 21:16:06
Trafikosként és masszőrként is, én is találkozom rengeteg olyan emberrel, akivel nem egy nyelvet beszélünk. Később aztán visszajelzéseik alapján pironkodva kell magamnak is bevallanom, hogy sokkal mélyebben értették a mondandómat, mint sejtettem.
A példázatokban való beszédnek két hátulütője van:
- Akinek van füle a hallásra, hallja. Akinek meg nem adatott meg, az hallván hallja, de nem érti.
- Aki pedig érti a témát, amiről szólok, hitelemet vesztem, mert úgysem tudok olyan ütős példát, ami pontosan visszaadná a valóságot.
Személy szerint az egészségüggyel vagyok így, a gyógymasszőri tanulmányaimmal középfokú egészségügyi szakképesítés járt, hihetetlenül élveztem, de ahhoz, hogy ne kelljen a témában túl sok időt rabolva elmélyednem, technológiai analógiákat építettem fel magamnak. A vájtfülű orvosok, egészségügyesek ezt nagyon élvezik, mert látják, hogy ül az analógia, de az én megközelítésemben még nem hallották, Az ilyen irányban nem képzett pácienseim pedig nagyon hálásak, hogy elegendő mélységekben tudom nekik ecsetelni azt, amit az egészségügyi szlengből nem értettek.
folyt.
 

926. Faniel adatok | e-mail válasz | 2016-02-02 18:18:14
Igen, azóta ezt a módszert én is felfedeztem. Bár kicsit mókás, mikor 20 oldalon keresztül keresek valamit :)
előzmény: 925. mudis | 2016-02-02 15:51:00

925. mudis adatok | e-mail válasz | 2016-02-02 15:51:00
Csak a gépeddel (adott oldalon Ctrl+f és beírod a szót). Nincs kereső funkció.
előzmény: 924. Faniel | 2016-01-17 14:38:22

924. Faniel adatok | e-mail válasz | 2016-01-17 14:38:22
Helló!

Lehet valamilyen módon keresni a fórum hozzászólásai között?

Üdv,
Faniel
 

923. mudis adatok | e-mail válasz | 2015-11-12 15:52:16
Sukár legény voltál :)))
előzmény: 922. Brassens | 2015-11-07 11:51:18

922. Brassens adatok | e-mail válasz | 2015-11-07 11:51:18
Bocs, ide betettem egy linket, ami nem működik. Helyette: https://goo.gl/photos/P2nV8LZg9yf1VZv2A
előzmény: 919. Brassens | 2014-03-02 12:08:54

921. mudis adatok | e-mail válasz | 2015-11-06 12:33:38
Jó hosszú szünetet tartottál!
előzmény: 920. Brassens | 2015-11-05 20:03:20

920. Brassens adatok | e-mail válasz | 2015-11-05 20:03:20
Folytatom talán...
Az arab világból hazatérve nagyon sokminden nem változott, ami azt jelenti, hogy szép új lakásunkban új Skodában "élveztük" a javában dühöngő Kádár féle puha diktatúra életkörülményeit, dolgoztunk, mint bárki más, feleségem a húsiparban, én meg a dohányipar közös kereskedelmi vállalatának külker osztályán dohányimport előadóként, ami nem jelentett mást, mint a vagononként beérkezó dohányokat bálánként nyilvántartani, és követni a kiadásokat. Számítógép akkoriban még csak az egyetemeken lévén ez karton rendszerben történt. Ha kellően kevés az ember agysejtje, akkor ezt a munkát kiválóan ellátja akár éveken keresztül, én képtelen voltam rá.
Szerencsére ez az osztály látta el a dohányipar összes olyan alap- és segédanyag szükségletét, amit külföldről kellett beszerezni. A perszonális kapcsolatokat természetesen a jó pártkáder főnökök látták el, ám nagyritkán előfordult, hogy franciául is tudó beszállító képviselő érkezett, és ha érdektelen volt a főnökségnek, akkor "megkaptam" az ürgét, na nem tárgyalásra, csak a szabad programja kitöltésére, esetleg kísérésre- tolmácsolásra a gyárakhoz.
Nos, ezekben az esetekben sosem mulasztottam el ceterum censeo-ként mindegyiküktől megkérdezni, nem tudnának-e kimenekíteni innen, nincs-e állás ott, ahonnan leszálltak ebbe a vidám barakknak nevezett komfortos pokolba. Sajnos 83-84-ben erre esély nem volt. Így hát szorgosan jártam a gyárakat tolmácskodván a beszállítók oldalán, persze, hogy sokmindent megismertem, és sokmindenki megismert.
Egy dolgot megengedtek a nagyfőnökök: a szocialista országokból vásárolt dohányok átvételében hébe-hóba résztvehettem szakértőként. Ez annyit jelentett, hogy a külker vállalat által letárgyalt dohánykontingens fajtákra lebontott részeit kellett kitölteni konkrét tételekkel, melyeket ezen országok dohánymonopóliumai által bemutatott dohánymennyiségekből kellett kiválasztani. Ez a kiválasztás általában annyi volt, hogy az ember rábólintott, mert a bemutatott mennyiség kilóra pontosan annyi volt, mint az igényünk. Persze azért eljátszottam a komoly dohányátvétel paródiáját, kiválasztottam bálákat, kibontattam, szaglásztam, párat kizártam, ha nagyon ronda volt, de olyan helyzet sose volt, hogy teljes tételcserét kérhettem volna.
Nos, ezek a dohányátvételek voltak akkoriban szakmai munkám csúcsai, Bulgáriában és Albániában. Általában egy hétig tartottak,
Folytatom...
 

919. Brassens adatok | e-mail válasz | 2014-03-02 12:08:54
A francia gyártmányfejlesztések kapcsán, hogy ne írjak pontatlanságokat, kicsit beletúrtam a francia wikipédiába, ahol döbbenetes információt találtam: a Gauloises márka története 1876-ban kezdődött, de akkor a neve még Hongroises volt! Csak 1910-ben kapta a Gauloises nevet. Na, erre varrjatok gombot!

Francia utunk több baráti kapcsolatot is szült, az egyik legtartósabb egyáltalán nem szakmai volt: már több hónapot töltöttünk délen, és még nem láttuk a tengert. Elindultunk hát stoppal Narbonne felé. Felvett egy nálunk kb. 15 évvel idősebb házaspár. Carcassonne-iak voltak, és a két fiatal, elveszett, nincstelen magyart úgy a szívükbe fogadták, hogy az egész hétvégéjüket ránk szánták: vendégeik voltunk Carcassonne-ban, elvittek a Leucat plage-on levő nyaralójukba, majd le Perthusba. ahol spanyol vámmentes italok tömkelegét vásárolták. A Leucat-i nyaralójuk Aphrodite village-ban volt, ami, mint kiderült, egy naturista nyaralókomplexum három faluja (Aphrodite, Ulysse, Eden) közül a legszebb. Itt aztán évtized múltán nyaraltunk is párszor, amikor már lehetett utazni és pénzünk is lett.

Nos, hazatértünk után ott folytattuk, ahol abbahagytuk: kezdő mérnök meló dohányimport előadóként, osztályidegen gyanús tarkaverébként semmi pénzért, emékeinkből élve, ámde fiatalon reményteljesen. A Gondviselés nem váratott sokáig magára: feleségem végre terhes lett, engem pedig megtalált a TESCO, no nem a ma ismert áruházlánc, hanem a magyar "fejvadász" szervezet, amely a külföldi munkavállalások monopóliuma volt. Algéria keresett a dohányipari mérnököket és üzemmérnököket képző intézetébe dohánytechnológiát francia nyelven oktatni tudó embert. Öt év gyakorlat felsőoktatásban, dohányiparban, volt az alapkövetelmény, de egy ilyen tarka verébnél, mint én ettől eltekintettek.
Így az 1982/83 tanévben Boumerdesben tanítottam - no, nem technológiát, hogy egyszerű legyen, hanem szakgéptant és anyagmozgatást. Ez olyan arabos szervezés volt, nagy tudást nem igényelt volna, ha hagytak volna tanítani, a hallgatóim azonban nem voltak hajlandók egy ilyen görbült hátú, csontsovány, hosszú hajú európaitól tanulni, aki ráadásul pimaszul fiatal is.
http://https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/t1/550339_571489089550926_604483374_n.jpg
Bár szakmailag nem dicsekedhetem más eredménnyel, minthogy összehoztam a intézetnek egy könyvtárat a dohányipari gépgyártók oktatási anyagaiból, a duplikátákból még a debreceni Dohánykutató Intézet is bővíthette szakkönyvtárát, anyagilag azonban adott egy olyan lökést a családnak, hogy egy lakás és egy autó kitelt belőle. Meg az a lehetőség, hogy az elsőszülött lányomat, miután 5 hónapos korában ki merte utánam hozni feleségem, egy fél évig úgy nevelhettük, mint egy bíborban született hercegnőt, minden figyelmünket rá koncentrálva, Algéria minden gazdagságát rá ömlesztve. (Nem tudom, átjött-e az eufémizmus?) Két kolerajárványt csináltunk végig a bébivel, de a magyar kollegák között volt mikrobiológus is, mi magunk is hallgattunk az egyetemen élelmiszeripari mikrobiológiát, a lyánynak így egy híg széklete nem volt ebben az időben.

Egy év Algéria elegendőnek bizonyult arra, hogy az arab világból pont elegem legyen, és ha ők nem jönnek ide, én ugyan nem megyek hozzájuk.

Folytatom
előzmény: 918. Brassens | 2014-02-28 14:49:12

918. Brassens adatok | e-mail válasz | 2014-02-28 14:49:12
A svájci szakmai program utolsó napjára csak 3 név volt beírva: Monique, Esther, Etna. Nos, akármennyire friss és szerelmes volt a házasságunk, gondoltam, hogy ebből azért kihagyom az asszonyt. Pedig ő is sokat tanult belőle, főleg a marketing részből: kielemeztük pl, hogyan bukott meg a Flint kampány, és így maga a cigaretta is Svájcban.
Nos, helyes döntés volt, Monique ugyanis a dohányfólia gyártó, Esther a kocsányexpanziós, Etna pedig a levélvágat expanziós gépsor neve volt Neuchatelben. Figyelj a dátumra: 1981!!!
Ez után még egy hetet ellébecoltunk Lausanne-ban, majd a luxusmerci visszarepített bennünket a genfi reptérre - a szó szoros értelmében, mivel kicsit késésben voltunk, a sofőr végig 220 körül nyomta neki. Csend volt a kocsiban.
Így anyagilag, gasztronómiailag, szakmailag feltöltekezve még egy hónapra visszamentünk a franciákhoz, ahol már egy kicsit marketingesebb szemmel tudtuk folytatni a SEITA tanulmányozását. A Royal család fejlesztése folyt abban az időben, engem is bevontak degusztátorként. A franciák szerettek volna a beözönlő amerikai cigaretták ellen tenni valamit, de bizony a Royal erre gyöngécskének bizonyult. A fejlesztők ízlése nem mutatott az amerikai blend irányába. Kicsit olyanok voltak ezek a "blond" cigaretták, mint az általam eddig ismert aromatik pipadohányok: ügyetlen dohánykeverék, masszív aromákkal.
Csak évekkel később (Gauloisie blondes: 1984, Gitanes blondes: 1986) jöttek ki viszonylag elfogadható keverékekkel, a Gitanes blondes mégis kapitális bukás lett. Pedig az ebből kinőtt Gitanes Internationales sokkal jobb cigi volt.

Folytatom
előzmény: 917. Brassens | 2014-02-01 13:21:20

917. Brassens adatok | e-mail válasz | 2014-02-01 13:21:20
Folytatom
A francia szűkölködés után a svájci jólét. Feltápláltuk magunkat a legminőségibb és legkülönlegesebb fogásokkal, amit csak el tudtak készíteni a szállodánkban. Mindent el tudtak készíteni. A legjobb francia vörös és német fehérborokat ittuk, a legdrágább aperitiveket és digesztiveket, egyszer megkérdeztem a pincért, hogy tudna-e egy jó Calvadost hozni, megnyugtatóan hunyorított, majd előhozott egy 85 éves pókhálós palackot, és kilöttyintett belőle egy másfél literes konyakos pohárba belőle egy felesnyit. Nagyjából inkább magamra kentem volna, fantasztikus volt. Az ára is, de mindent a vendéglátónk állt. Ja, hogy mindezt egy Saint-Jacques kagyló vacsora után volt, az már említést sem érdemel.
Koktélozni támadt kedvünk egy szabad délutánon. Rendeltünk két valamit a bárpultnál. A mixer nyugtázta a rendelést, majd eltűnt 3 percre, és két ágacska mentával tért vissza. Megkeverte a koktélokat, megittuk, mondtuk, ebből mégegyet, a jelenet megismétlődött. A harmadik előtt mondtam neki, hogy ne fáradjon a mentákkal, nagyon finom a koktél, hozzon be mindjárt 3-4 körre belőle, azt mondta, nem, csak frissen szedett mentával jó.
A szakmai programok is ilyen pazarak voltak.
Beavattak egy csomó intim dologba. Ezeket nem írom le. De volt benne technológiai intimitás, technikai, marketing, és tényleg okosabb lettem tőlük.
Folytatom
előzmény: 916. Brassens | 2014-01-31 13:28:05

916. Brassens adatok | e-mail válasz | 2014-01-31 13:28:05
Folytatom
Eljött 1981 gyönyörű tavasza, és esedékessé vált eleget tenni a Philip Morris svájci meghívásának. Ezzel vége is lett a szerény anyagiaknak, Tudtuk, hogy a reptéren egy sofőr vár egy Marlboro reklámszatyorral ismertetőjelül a kezében. A franciáknál megszoktuk, hogy a sofőrök egyenruhában vannak, az ottani szolgálati autók francia márkák, itt egy kínos eleganciával öltözött sötét öltönyös úriember várt szégyenkezve gyűrögetve a reklámszatyrot, az autó pedig egy hosszított Mercedes. Lausanne-ban a szállodánk a Genfi-tó partján egy pici szálloda volt, a La Residence. Az apró udvarán két Rolls Royce parkolt, Silver shadow mindkettő, leírhatatlanul gyönyörű színekben. Egyiknek német, másiknak svéd rendszáma volt, és később kiderült, egy vendégé mind a kettő. A szobánk a Mont Blanc-ra nézett. A szobában az asztalon a részletes program várt és egy boríték zsebpénzzel. Mintakollekció volt a svájci frank bankjegyekből... Ahhoz képest, hogy az összes költségünket fedezték, ez őrült összeg volt. Mit kell ezért tenni, kit kell megölni? Ezért otthon úgyis lecsuknak, ha kiderül.
A program három hetes volt, gyármányfejlesztés, gyártás, új technológiák, kereskedelmi és marketing képzés. az utolsó napra pedig három név: Monique, Esther, Etna.

Folytatom
előzmény: 913. Brassens | 2014-01-31 07:33:04

915. Brassens adatok | e-mail válasz | 2014-01-31 12:27:51
Odáig még nem ért el a történet. :)
Váltottuk egymást: amikor én kifaroltam, ő lett a SEITA magyarországi képviselője. Aztán később gründoltak egy kft-t a franciák, a megszűnéséig ott dolgozott marketing vezetőként.
előzmény: 914. mudis | 2014-01-31 09:08:47

914. mudis adatok | e-mail válasz | 2014-01-31 09:08:47
Jól értem, hogy a feleséged is a dohányiparban kötött ki? :D
(eddig vagy elkerülte a figyelmemet, vagy nem volt szó róla)
előzmény: 913. Brassens | 2014-01-31 07:33:04

913. Brassens adatok | e-mail válasz | 2014-01-31 07:33:04
Ráadásul úgy jött össze, hogy feleségem egyik régi francia főnöke (akkor még tojáshéj-a-fenekén ifjú titán, aki megkapta a francia dohányipar magyarországi kirendeltségének vezetését, majd hazament és mintegy öt év múlva) tájékoztatásul elküldte az esküvői meghívóját a volt magyar kollegáknak, mi meg elhatároztuk, hogy meglepetésül el is megyünk az esküvőre, amit történetesen pont Dél-Franciaország azon régiójában tartottak, ahol oly sok időt töltöttünk 81-ben. És ha már arra járunk... Akkor az Accor Servicesnél dolgoztam, így szolgálati kártyámmal igen kedvezményesen vehettük igénybe a szállodai divízió szolgáltatásait, plusz kényelmes szolgálati kocsi, szóval klassz családi programnak ígérkezett.
Az esküvő-lakodalom egyébként pazar volt, egy középkori kastélyban és mellette a gőtikus templomban tartották, A srác annyira meglepődött, amikor megjelentünk, olyan megtiszteltetésnek tartotta, hogy komolyan vettük a meghívást, és olyan büszkén mutogatott bennünket arisztokrata családjának és barátainak, hogy a legnagyobb figyelem központjában voltunk végig, mintha rólunk szólt volna az esküvő. Na, ott aztán folyt a Sauterne.
előzmény: 912. mudis | 2014-01-29 14:13:55

912. mudis adatok | e-mail válasz | 2014-01-29 14:13:55
Az a 17 év utáni találkozás érdekes lehetett :)
előzmény: 911. Brassens | 2014-01-26 19:13:23

911. Brassens adatok | e-mail válasz | 2014-01-26 19:13:23
A CHP technológia azért érdekelt különösen, mert a fekete dohányok természetes fermentálására kínált nagyüzemi technológiát. A hidegen nedvesített dohányt kis méretű farekeszekbe préselték nagyobb présnyomással, mint a szokásos, és hideg raktárban tárolták. A bálák közepében a fermentáció viszonylag hevesen lejátszódott, a fejlődő hő kiszárította a bálák külsejét, ahová egyébként a fermentálási hő kiűzte középről a vizet, így aztán jól tárolható anyagot nyertek, mely belül természetesen fermentált dohány jelleget mutatott, kívül küssé nyers volt és száraz. Felhasználás előtt vákuumnedvesítőben a széleket melegebbre és nedvesebbre állították be a szokásosnál, ahol is még lejátszódott némi fermentáció szerű folyamat.

Az emberi kapcsolatok igen érdekesen és változatosan alakultak. Sok időt délen töltöttünk, ahol a franciák alapvetően barátságosabbak, nyitottabbak, mint északon. Minket ott mindenki (persze neveltetésének megfelelően több-kevesebb nyíltsággal) rezervátumból szabadult szerencsétlen keleti vadembernek tartott. Épp ezért kíváncsiak voltak ránk. Sok meghívást kaptunk családokhoz, de általában amikor kiderült, hogy mi is csak a Homo Sapiens egyik ága vagyunk, az érdeklődés megszűnt. Azért alakultak szép kapcsolatok is, polgármestertől milliomos üzletemberen keresztül fel egészen a bálahordó munkásig. Na ő tényleg őszintén szívélyes volt, és igen büszke, hogy a város polgármestere csak egyszer látott vendégül bennünket, ő pedig három hétvégén gondoskodott a programunkról. Volt benne falusi bingó, amit ők lotonak neveznek, nyertünk is két kecskegidát, amit a vendéglátónkkal elcseréltünk két palack rozéra.
Vadásztunk is velük örvösgalambra az egyik hétvégén. Teljesen speciális és őrült vadászat, később láttam egy filmet is, ami erről szólt, Le mal bleu volt a címe, pont ezzel a módszerrel vadásztak.
Megmutatták az épülő házuk alapját is. Aztán 17 év múlva látogattuk meg őket legközelebb, ugyanazzal a kitörő szívélyességgel fogadtak, és elvittek a polgármesterhez is, aki azóta is polgármestere volt a városnak, ők meg előkeresték a régi közös fotókat... Az első találkozásunkkor a felesége (aki a dohányfermentáló pénzügyén dolgozott) éppen confit de canard-t készített, azaz befőttes üvegekbe rakta el a tömött kacsa kisült combját saját zsírjában - nagy tömegben.
Kevés szabadidőnkben sokat jártuk a környéket stoppal, ami nálunk szokásosabb volt, mint náluk.
Bergerac mellett (ami egy Dordogne völgyi város, a bordói borvidék keleti szélétől nem messze) egy magányos dombon van a chateau Monbazillac gyönyörű szőlőivel és teljesen egyedi ízvilágú karakteres édes fehér borával. Nem tudom, miért vannak a franciák odáig a Sauterne-ükkel, ami olyan, mint egy ügyetlen tokaji utánzat, amikor van egy Monbazillacjuk?

Folytatom
előzmény: 910. Brassens | 2014-01-25 19:49:12

1
2 3 4 5 6 7 8 9 10  >  >>











  

Fórumszabályzat