Pipások ide!Létrehozva: 2004-02-21 20:04:46
Kedves fórumozó Pipatárs!
A "Pipások ide!" topik célja, hogy az általános, mindannyiunkra tartozó, főleg pipázásról, dohányokról szóló eseményeket, történéseket, gondolatokat osszuk meg egymás között. Amennyiben nem ilyen jellegű hozzászólást kívánsz írni, kérjük, válassz másik topikot! Köszönjük!
Új hozzászólás | Időrendben növekvő megjelenítés
<< < 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 >
>>
| 51065. Vackor adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-22 18:22:30 |
Mi a helyzet a burley visszaszorításával? Egy időben lobbyztak, hogy burley ne termeszthessenek. Ez idehaza sokakat érint...
Énekelni is szoktál? Vagy csak a pipa miatt...? |
| előzmény: 51060. Brassens | 2013-12-22 17:24:51 |
| 51064. sombi adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-22 18:05:20 |
Sziasztok Pipatársak!
Külön üdvözlet Brassens mesternek. Visszaolvastam, miket osztottál meg mostanság, és külön öröm, ha hozzád hasonló "kezdőkkel" találkozik az ember.
|
| |
| 51060. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-22 17:24:51 |
Köszönöm az érdeklődést, folytatom, egy picit visszalépve, hogy távlatot tudjak mutatni.
Általános megközelítéseket teszek, hogy ezekben megegyezve értékelhessük a technológiákat, a dohányfajtákat.
Általános dohánytechnológusi nézet, hogy a dohánylevélben a fehérjetartalom minőségrontó, a cukor és az összetett szénhidrátok pedig minőségjavító tényező. A dohány saját illatanyagait megőrzendő értéknek tekintjük. Ezek általában gyanták,olajok, növényii zsírokban oldott aromás vegyületek. A technológia során illatanyagok is képződnek, ezek főként értéknövelők (a sejtlégzés, az erjedések termékei között több illatos vegyület van: aldehidek, alkoholok, észterek sőt, néhány szerves sav), de vannak kerülendők (penész szagok, rothasztó mikrobák által generált szagok)
A dohányban a technológia legvégéig általában nem tűrjük az idegen anyagot. (A legvégén rakunk esetleg bele dolgokat, ezekről később). Szóltam már a homokról; a természetes szárítás során (napon vagy levegőn) a leveleket zsinegre fűzik, ennek anyaga lehet természetes, vagy műanyag, egyik sem kívánatos a végtermékben. Nem hallottam még róla, hogy kifejlesztettek volna olyan zsinegeket, amelyek a végtermékbe kerülve legfeljebb semleges hatásúak lennének, ez még az eljövendő mérnök, esetleg biotechnológus kollegák előtt álló feladat lesz. Szerintem nem utópia egy rostosabb szárú dohány kinemesítése, amelyből törés után a zsinórok készítéséhez szükséges alapanyagot lehetne kinyerni, esetleg olyan len- vagy kenderfajtát nemesíteni, mely nem dohányidegen illatú füsttel ég. Bármelyik irány jó volna.
A mesterségesen szárított dohányoknál (Virginia fajták) ez a probléma nem létezik, ott fém tűsorkereteket használnak a levelek rögzítésére a szárítás során.
Folytatom |
| előzmény: 51034. Vackor | 2013-12-21 05:37:41 |
| 51016. pestipipas adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-18 16:06:53 |
http://index.hu/gazdasag/2013/12/18/az_e-cigi_marad_az_izesitett_megy/
Szerintetek van esély, hogy egy esetleges szabályozás a pipadohányokat is érintse (itt elsődlegesen az aromatikokra gondolok)? |
| |
| 51009. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-17 20:46:56 |
A keleti dohányoknál más a helyzet.
Tudni lehet persze, hogy ez sem egységes kategória, itt is vannak töltő, és aromát adó fajták és tájkörzetek, A töltőanyagok is illatosak persze, de értékük inkább a nagyon finom levélszerkezet, a kiváló szöveti minőség, a vékony fő- és mellékerezet, ezt úgy lehet elérni, hogy a viszonylag száraz mediterrán klíma meg van fejelve olyan fekvéssel, ahol a teljes tenyészidőszakban jó párás a levegő, azaz tavakra, vagy tengerre néző lejtőkön teremnek. A dohányfajta viszonylag kis levelű, a talaj sovány, de nedvesség van bőven, ha máshol nem, a levegőben. Ezeket a leveleket majdnem teljes pusztulásukig fent lehet tartani a száron, napon szárítják, azaz gyorsan végbemennek a folyamatok. Itt nem annyira a cukor az érték a levelekben, mint inkább a gyanták. a nikotin, és persze a töltőképesség, azaz a szöveti rugalmasság, persze a kiváló dohányillat.
Más kategória az aromás dohányok, ezek egészen apró levelűek, köves, nagyon szegény talajon termesztik őket, gyakorlatilag szárazon, a nap hevének kitéve. Itt igazán szenved a dohány, nagyon vastag gyantás védőréteget fejleszt a leveleken a kiszáradás ellen, ez aztán illatos! Itt a csúcslevelek a legértékesebbek, de ezek már alig körömnyiek.
Folytatom. |
| előzmény: 51008. Brassens | 2013-12-17 19:06:53 |
| 51008. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-17 19:06:53 |
Folytatom
A hegylevelek felé haladva egyrészt egyre fiatalabbak, másrészt a növény gyökérzete még mindig küldi az - ugyanannyi - tápanyagot, egyre lassabb az érés, egyre nagyobb odafigyelést kíván a szárítása.
A hegylevelek tehát a mi klímánkon a mi fajtáinknál már nem adnak olyan jó minőséget, mint a deréklevelek.
Ugye a dohányszárítás nem egyszerűen szárítás. Itt történik a levél halála, de előtte az életfunkcióit a lehető legtovább használjuk arra, hogy a minőségrontó vegyületeket a lehető legnagyobb mértékben lebontsa, a minőséget meghatározó vegyületek pedig a lehető legnagyobb mértékben dúsuljanak fel. És persze, közben a fölösleges víz végül távozzon, mielőtt a mikrobák el tudnának kezdeni jelentős mértékben szaporodni a kiváló táptalajukon, a haldokló, vagy halott levélen.
A hegylevelek tehát túl virulensek, nehezebben halnak meg a kellő időben, így vagy túl sok fehérje marad bennük, vagy túllihegik magukat, kiégetik az összes cukrot, amiből kiváló karamell lenne az égéskor, nehezebben adják le a vizet is, könnyebben penészednek, vagy rothadnak be, szóval macerásabbak, na, mint azt anyalevelek.
Folytatom a keleti dohányokkal |
| előzmény: 51006. Brassens | 2013-12-17 15:57:47 |
| 51006. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-17 15:57:47 |
Innen aztán elválnak a nálunk termő nagy levelű barna és a virginia dohányok, és a Fölközi-tenger medencéjében termesztett keleti dohányok.
A világ kb. minden egyéb dohánya esetében az anyalevelek, azaz a középső levélemeletek adják egyrészt a termés zömét, másrészt a meghatározó minőséget. A keleti dohányokat később tárgyalom.
Az aljlevelek törése után a dohány betakarítása több menetben történik alulról fölfelé a levelek érésének megfelelően. Ez alól a töves betakarítás kivétel, vannak olyan fajták és területek, ahol az aljlevelek törése után a dohánynövény szárát levágva egy menetben takarítják be az egészet és a száron szárítják. Általában olyan fajtáknál előnyös ez, amelyeknek nincs különösebb beltartalmi meghatározó jellegzetességük, inkább csak töltőanyagként szerepelnek a cigaretták receptúráiban, vagy túl magas nitrogéntartalmú talajon termesztették, és a töves szárítást felhasználják arra, hogy a szár a lehető legtöbb fehérjeszármazékot visszagyűjtsön a levelekből.
A többi dohányt tehát több menetben törik esetenként 2-3 levelet egy növényről.
Folyt. |
| előzmény: 51005. Brassens | 2013-12-17 14:34:27 |
| 51005. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-17 14:34:27 |
Nos, egy fél napnyi válaszom elszállt, ezért részletekben válaszolok.
A levélen belül nem szoktunk megkülönböztetni minőségi eltéréseket (hacsak nincs beteg rész). Annál inkább a levél növényen való elhelyezkedése alapján: itt már minőségi osztály különbségek is vannak.
Termőhelytől és fajtától, típustól függetlenül általánosságban igaz, hogy az alsó levelek alacsonyabb minőségi osztályt képeznek, ők ugyanis a legidősebbek a legkorábban érnek, őket elkülönítve törik, és a leghosszabb időt töltik a szárítópajtában. Homokos talajokon (Szabolcs, Duna-Tisza köze) a homoktartalmuk olyan magas lehet, hogy az már minőségrontó tényezőnek számít, és egy részét szinte lehetetlen eltávolítani, olyan erővel ragaszkodnak a gyantasztőrös felülethez. A vágógépek késeit, a dohánypályákat igen erősen koptatja, a technológiai soron mindenütt port képez, veszteségeket okoz.
Az aljlevelekből kezdi el a növény legelőször visszanyerni az értékes anyagokat, már a növényen elkezdődik a klorofill és a fehérjék lebontása, ezért ezek a levelek beltartalmilag üresebbek, szövetileg szivacsosabbak, ízükben, mivel a cellulóz arányában magasabb, csípős, savas füstöt adnak.
Ellenben éppen a szivacsos, üres vázszerkezet miatt kiválóan veszi fel a pácokat, töltőképessége is figyelemreméltó.
|
| előzmény: 51000. mudis | 2013-12-16 14:00:35 |
| 51000. mudis adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-16 14:00:35 |
| A levélnek vannak jobb részei, vagy a főér kiszedése után nagyjából egyforma a minőség egy levélen belül? A növény csúcsa felé javul (/romlik) a minőség? |
| előzmény: 50980. Brassens | 2013-12-14 07:17:11 |
| 50981. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-14 07:23:59 |
| Bocsánat, még egy mérnöki furfang: mielőtt a dohány a darálókba kerülne, a levélcsúccsal rendezetten szalagra rakott dohánylevelek csúcsait levágjál ott, ahol a főér vastagsága eléri a kritikus értéket, ezt a levágott csúcsot nem kell bántani tovább, tulajdonképpen a kocsányozás első frakciójának tekinthető. |
| előzmény: 50980. Brassens | 2013-12-14 07:17:11 |
| 50980. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-14 07:17:11 |
A leveleket - amennyire lehet - kíméletesen, több fokozatban megdarálják, széttépik, majd légáramban súly szerint szeparálják. A könnyűekkel nem kell tovább foglalkozni, a nehéz darabok mennek a következő daráló fokozatba, amely már picit agresszívebb az előzőnél. A leszakadt levélrészek az előzőekben könnyűnek találtatottakhoz takaríttatnak, a főérhez ragaszkodók továbbmennek a következő fokozatba, így 5 (Nyíregyházán) fokozat múlva már csak a letisztított főér marad.
Természetesen ez elég durva beavatkozás a levél szerkezetébe, úgy kell megoldani mindenféle mérnöki furfanggal, hogy a lehető legkisebb veszteséggel (por, nagyon apró dohány) kerüljön ki a tétel ebből a procedúrából.
Így érthető?
A mérnöki furfangok itt:
1. A leveleket megnedvesítik, hogy kevésbé porladjanak
2. A daráló fokozatok kíméletes részei egymástól nagyon távoli elemekből állnak, hogy lehetőleg csak 2-3 részre tépjék szét a leveleket.
3. Ha már fermentált dohánnyal teszik ezt, az apródohány frakciót nem keverik vissza a levélrészekhez, mivel a később következő vágásnál ezek port eredményeznének, hanem a vágás után a vágathoz keverik vissza, a cigarettagyártásnál a törzsképzéskor ezek a levéldarabkák egészen jól viselkednek. Sajnos a fermentálatlan kocsányozáskor ez nem alkalmazható. A későbbiekből kiderül majd, hogy miért. |
| előzmény: 50963. pestipipas | 2013-12-13 11:59:37 |
| 50964. pmol322 adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-13 12:01:54 |
Az a fura a két pipa egy márka, egy időbeni beszerzéssel.
Tipusra is eggyező.
Ezért nem értem a dolgot |
| előzmény: 50963. pestipipas | 2013-12-13 11:59:37 |
| 50963. pestipipas adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-13 11:59:37 |
Nem értek az ilyen dolgokhoz bölcsész lévén, de érdekelnek a részletek. Hogyan távolítják el a főeret a dohánylevélnek?
Amúgy nagyon érdekes dolgokról írsz, jó olvasni, meg egy kis életet visz a fórumba is. |
| előzmény: 50961. Brassens | 2013-12-13 11:54:47 |
| 50962. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-13 11:59:31 |
Épp erre célozva kérdeztem, hogy vajon ez-e a megfelelő topik erre? Valóban, inkább átköltöztetem a kevésbé szakmai részeket az off topikba, ha egyetértetek.
Azon pedig igazán ne aggódj, hogy bármilyen véleménnyel megsértesz, több rosszat tudok én magamról, mint bárki emberfia. |
| előzmény: 50960. roberto67 | 2013-12-13 11:09:42 |
| 50961. Brassens adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-13 11:54:47 |
Szakmailag ez az időszak olyasmi volt a számomra, mint a rajzfilmben Donald kacsa az aranyfürdőben. Imádtam a technológiai paraméterek finomságain át az eredmények mérésében, javításában, a műszakiak kínlódásában pancsolni: ne feledjük a 70-es évek vége, szerszámként a nagykalapács volt ismert, a flexet sem használta még a szaki. Itt meg egy őrült élő anyagtömeg olyan széttépésétől - osztályozásáról - stabilizálásáról - fermentálásáról volt szó, ami egy ilyen kis ambiciózus kezdő mérnöknek maga volt a Kánaán. A gépsor grandiózus volt, szellemes, átgondolt, majd az outputján egy százötven éves redrying alagút, meg két "modernebb", ez utóbbiakon stabilizálták a levéllemez tömeg nedvességtartalmát, az előbbi a kocsányszárítást végezte.
Csak apró villantás a problémáról: a hagyományos eljárásoknál a szárított dohánylevelet osztályozzák, fermentálják, raktározzák, majd a cigarettagyártási technológia kezdetén újranedvesítik, kocsányozzák - azaz eltávolítják a levél főerét - majd jöhet a vágatgyártás...
Ezzel pedig a szárított, még stabilizálatlan állapotú leveleket kocsányozzák, és a sztripszet, azaz a levéllemez tépetet bálázzák, fermentálják, a kocsányt, azaz a főeret egyszerűen csonttá szárítják, bálázzák, és egyenesen mehet a vágatgyártásra, lévén a főérnek nincsenek olyan beltartalmi összetevői, amelyek a fermentálás során pluszt adnának a végtermékbe, ellenben nikotin is alig van benne, kátrányt is keveset produkál, finomra vágva kiválóan ég, majdhogynem kizárólag vízzé és CO2-dá, tehát a könnyű cigaretták receptúrájában nagy arányban szerepeltetik. nem mondom, kissé csípőssé teszi a füstöt, de ezt kiválóan el lehet fedni különféle dohányok, esetleg pácok alkalmazásával. A propos, a kocsányvágat kiváló pácfelvevő, jobb, mint a levél.
A sztripsz bálázva egészen máshogy viselkedik, mint az egész levél: könnyebben lehet játszani a nedvességtartalmával, a főér ugyanis túl jelentős puffer szerepet játszott ebben a folyamatban: nehezebben vette fel a vizet, és sokkal nehezebben adta le, mint a levéllemez. Minden alkalommal, amikor változtatni kellett a tétel nedvességtartalmát, ez gondot jelentett, és a dohánytechnológia szinte egyébről sem szól, mint a nedvesítésről-szárításról.
A nagy ötlet az volt, hogy ezt a gondot okozó főeret a technológiában a lehető legkorábban válasszuk ki és kezeljük külön.
Az egyik alapgond viszont az volt, hogy míg a fermentált dohánylevél mechanikai tűrőképessége elég jelentős, fermentálatlanul egészen más, sérülékenyebb, viszont ellentételezésként több a felületén a gyanta, kenődik és ragad mindenhova.
Észvesztően gyönyörű probléma, nem?
folyt. |
| előzmény: 50959. streetpiper | 2013-12-13 11:00:03 |
| 50960. roberto67 adatok | e-mail |
válasz | 2013-12-13 11:09:42 |
Tisztelettel szeretném megjegyezni, hogy ebben a topicban főleg a dohánnyal kapcsolatos történeteket fogadnánk szívesen az egyéb történeteken kívül. Bár igaz, hogy maga a stílus szórakoztató, és olvasmányos, de így betelik a topic off témákkal, ezért ha egy mód van rá, akkor szorítkozzunk a dohánnyal kapcsolatos történetekre. A többit az off-topicban lehetne publikálni, vagy esetleg egy blogban, mert ezektől függetlenül szerintem a többiek is elolvasnák az off-topicban is követve az események fonalát :)
Hát a hit kérdés pedig...én ateista vagyok, így nem szívesen olvasom az ezekkel kapcsolatos dolgokat, mert ide annyira nem illik, de jogom az nincs, hogy megtiltsam azokat a szófordulatokat, és véleményeket, amelyeket az ember évek óta használ, és beleivódott a hite. Csak egyszerűen nem szeretem, ha belekeverjük az ember vallását oda, ahová nem illene. Tehát nem fogok megütközni a vallással kapcsolatos szövegeken sem, csak nem szeretem. Pláne, hogy ha jól olvastam, akkor a hit és egy zivataros kapcsolat és egy kapcsolaton kívüli kaland egy bejegyzésen belül számomra elég fura.
Mindenesetre maga a stílus szórakoztató, és láthatod, hogy mindenki kíváncsi a dohányokkal kapcsolatos ismereteidre, és történeteidre.
Remélem, hogy nem sértettelek meg ezekkel, nem állt szándékomban, csak az egyéni véleményemet írtam le, és továbbra is várom a történeteidet, a személyesebbeket, meg szerintem egy másik topicban kellene megörökítened :)
További jó pipázást, ma a tiszteltedre begyújtom a frissen beszerzett hosszú szárú pipámat :) És még egyszer elnézést kérek, ha megsértettelek ezzel. |
| előzmény: 50958. Brassens | 2013-12-13 09:06:06 |
<< < 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 >
>>
|
