Irish Oak

Az a típusú dohány, amit az ember nem az első tömet után választ kedvencévé. Hanem pár tömet után azután, mire pipád megszokja, s Te rájössz a raffinériájára, hát azontúl sokra fogod értékelni. Mikor én előszőr szívtam, a Dunhill Elizabethan-t váltottam fel vele, merthogy hozzávetőlegesen egy kategóriába valók. Na, elsőre igencsak halványabbnak tűnt, de már a második próbáláskór, majdazután méginkább, olyan kvalitásokat mutatott fel, hogy azóta ebben a súlycsopórtban az egyik kedvencem. Jó testes Cavendish képezi az alapot, majd lágyítani zimbabvei és thailandi Burleyt adnak hozzá. Ezekhez jön csepp Perique, ami finom selymességét adja. A keveréket aztán hosszú ideig sherrys
tölgyhordóban érlelik (ettől van a nevében az oak), ahonnan is utólérhetetlen aromát hoz magával. Igen jó arányú, jól kiegyensúlyozott keverék, kitűnő égési tulajdonságokkal (igy azután kiadós is), pipát mérsékelten piszkítja, hamu alig marad utána. Úgy megrögzött mint kezdő pipásoknak igencsak ajánlom. (Ha dobozból kiszedve cseppet szikkadni hagyod s ugy szílod, hát sokkal jobb füstöt ad)

Véleményem erről a dohányról...