Irish Oak
Az a típusú
dohány, amit az ember nem az első tömet után választ
kedvencévé. Hanem pár tömet után azután, mire pipád
megszokja, s Te rájössz a raffinériájára, hát azontúl
sokra fogod értékelni. Mikor én előszőr szívtam, a Dunhill
Elizabethan-t váltottam fel vele, merthogy hozzávetőlegesen
egy kategóriába valók. Na, elsőre igencsak halványabbnak
tűnt, de már a második próbáláskór, majdazután
méginkább, olyan kvalitásokat mutatott fel, hogy azóta ebben
a súlycsopórtban az egyik kedvencem. Jó testes Cavendish
képezi az alapot, majd lágyítani zimbabvei és thailandi
Burleyt adnak hozzá. Ezekhez jön csepp Perique, ami finom
selymességét adja. A keveréket aztán hosszú ideig sherrys
tölgyhordóban érlelik (ettől van a nevében az oak), ahonnan
is utólérhetetlen aromát hoz magával. Igen jó arányú, jól
kiegyensúlyozott keverék, kitűnő égési tulajdonságokkal
(igy azután kiadós is), pipát mérsékelten piszkítja, hamu
alig marad utána. Úgy megrögzött mint kezdő pipásoknak
igencsak ajánlom. (Ha dobozból kiszedve cseppet szikkadni
hagyod s ugy szílod, hát sokkal jobb füstöt ad)