Virginia No. 1.

"Színtén új termék a hazai piacon, a legjobb minőségű, érett, világosabb és sötétebb virginia dohányokból. Illata mézes, és ha ebből arra gondolunk, hogy az aromája is édeskés, nem csalatkozunk. Bársonyosan sima, lágy füstje kényezteti a nyelvünket, nem okozva meglepetéseket. Tetszetős, fémdobozos kiszerelése kiválóan alkalmassá teszi, hogy ajándékba vegyük ismerősünknek." (Az importőr hivatalos ismertetője)

Kiváló virginia dohányok keveréke, az elmaradhatatlan mézes generálszósszal. Nálunk 100g-os kiszerelésben árusítják,de úgyis elfogy,úgyhogy nem gond.Eleinte kicsit aggódtam,mivel az első pár tömet után (összeégett szájpadlással) azt hittem,hogy semmi különös.Aztán taktikát váltottam és szép lassan, megfontolva szívtam.
Hihetetlen változatos dohanykeverék! Lassan jönnek elő az értékei,de ha már egyszer ráéreztünk a fantasztikus citrusos jellegre ami néha keveredik a mézes páccal,hol meg a natúr virginia édessége dominál,akkor már csak elismerően bólogathatunk,hogy ez igen,ezek tudnak valamit ott Dániában!A gyártó ready rubbed-nek hirdeti,de azért még van mit alakítani rajta.
Azt hiszem,ha hátralevő éveimre csak 1 dohányt választhatnék,akkor ez lenne az! (lviz)

"Küldök egy pár dohányleírást, próbálom leírni kicsit másképp - nem összetevők és vágási mód alapján- hanem szakácsként és "evőként". Benyomásokat, érzéseket emlékeket.
Könnyed nyáreste a teraszon. Vacsorára olivás-balzsamecetes saláta csirkemell csíkokkal és sajtos pirítóssal. Churchwarden-ből egy tömet Virginia. Világit a hold a csillagsátor alatt." (Crowe)

A MBV1 az ultimét tavaszi dohány. Ősklasszikus, kellemesen semleges illatú, íze enyhén savankás, mindenféle citrusos tónusok megtalálhatók benne. Édessége jobbára a dohány eredeti cukortartalmából ered, bár van egy kicsit édeskés "vászon" amin a különböző virginiatípusok színei megjelennek (a blender házasítólevese). Hátránya hogy ahhoz, hogy a finom ízkarakterek kellő intenzitással megtapasztalhatóak legyenek olyan pipa kell amiből kizárólag virginiát szívsz. Megéri. Nagy előnye viszont hogy az íze a tömet vége felé bontakozik ki igazán, nem erőlködve odafigyelős a befejezés (ti. hogy "van-e még aroma vagy csak már a tocsogást pörkölgetem"), hanem felépülős, nagyzenekari. Érdemes szárazabban és lassabban szívni a szokásosnál, ilymód jól és egyenletesen ég, újragyújtva pedig néha még finomabb is mint amikor letetted. Egyik kedvenc dohányom. Ha lakatlan szigetre csak egy-két (itthon beszerezhető) dohányt vihetnék, hát simán köztük lenne.
Igen kiváló természetes szűzdohány, előcincált flake (préselt-felvágott), lágyan gyümölcsös ízű, közepes nikotintartalmú, érdemes (szerintem) túlszárítani, mert kissé nedvesen ég. Picinyég savas kémhatású a füstje, citromra emlékeztető fanyarságot okoz a szájban, szokni kell.
Kevésbé ajánlott kezdőknek a virginiadohány általában, mert apró parázzsal és igen lassan, óvatosan érdemes szívni, így érzékelhető enyhe de finom és elegáns íze, ami inkább ízárnyalatok összessége, mintsem konkrét tömör egyfajta könnyen meghatározható adalék-íz.
Füstje enyhe és vékony, kívülállók számára különösen jól tolerálható - komoly plusz pont ez ha feneség vagy barátnő véleménye is számít.
Technikás dohány, viszont ha valaki jó megtanul virginiát pipákolni, szééééépen, lassaaaaaan, nyugibaaaaan, azzal gyakorlatilag általánosan felhasználható tudásra tesz szert.
Ha kapkodsz vele, és túlszippantgatod, hát könyörtelenül szétégeti a szád és a nyelved.
SZVSZ az egyik legjobb Magyarországon kapható pipadohány, nincsen ízesítve, leszámítva a difólt küvésítő akácméz-löttyöt, ami harmóniába hivatott hozni a benne található különböző világrészek legfincsibb virginia-dohányait. (Shai Hulud)

Minden bizonnyal ennek a dohánynak van a legnagyobb kultusza köreinkben: ismertsége és elismertsége széleskörű, a korábbi leírások tulajdonképpen kimerítőek. Mivel fennen hirdetett célom megvetni a nemzetközi pipás közönség előtt a tabakperszonalizáció tudományának alapjait, most is ennek az útnak kitaposását folytattam. Először is: ha Héliosz, a napisten új megtestesülési formát választ(ott), akkor az ez a dohány. Héliosz alakját tekintve egy ifjú, kora huszonöt és harminc között lehet, de isteni mivolta miatt ereje, tekintélye a fiatalság esetleges visszáságaitól mentes. Hazája Hellász, ahonnét jól látni, rémisztő erejű, tüzes paripák húzta szekerén miként megy végig az égen, Napkeletről Napnyugatra; karja erős, bőre enyhén barnás és lobogó, nem túl hosszú szőke haja van, a’körül sugárkorona fénylik. Nőként elképzelni létező, de nem használt erőteljessége miatt nem lehet. Tény, hogy a dohány rokonait végig a hélioszi, hellászi vonalon lelhetjük: virága a napraforgó, nem Van Gogh a napba nézéstől (Istentől) elvakított, kiégetett növényei, hanem a valódi, illatos, erős, húsos növények. Szabad teret kíván: dombtetőt, hegyoldalt, paddal vagy mezővel, de a két legideálisabb helye az a templomlépcső és a romkert. Esetleg egy babérliget, bár ehhez még nem volt szerencsém. Mészkő jelenléte feltétlenül szükséges a tájképbe. Nehéz társaságban szívni, mert ez a dohány nagyszerűségében kiemel belőle, felemel magához: a gyakorlat szintjén az azzal valósul meg, hogy figyelemmel, lassan kell szívni. Őt szíva nehéz orrot lógatni, köldököt nézni, mert az ember isteni rokonságát, az élet nagyszerűségét tanítja: magaslatot, rálátást ad a világra. Egyébként ezt fogalmazta meg Lucifer keserűen, más szempontból Az ember tragédiájában:

Szép a magasból, mint a templomének,
Bármily rekedt hang, jajszó és sohaj
Dallamba olvad össze, míg fölér. -
Így hallja azt az Isten is, azért
Hiszi, hogy jól csinálta e világot.
De odalent másképpen hallanók,
Hol közbeszól a szív verése is.

Na jó, nem egészen ezt, de mivel majd egy órán át kerestem, berakom mindenképp. Zenéjét, szégyen, de én nem leltem. Bizonyosan a komolyzenén belül kell lenni, de műveltségem elég hiányos. (Richard Strausst sejtem párjának.) Könnyebb dolgunk van, ha az irodalom terülén kutatunk: Babits Jónás könyve ha története, világa miatt nem is fedi tökéletesen a Virgina no.1 világát, de nyelvezetét tekintve feltétlenül. Nietsche, elsősorban az Ímigyen szóla Zarthusztra miatt szintén fölsejlik. Berzsenyi Dániel, a görög regék, és Devecseri Gábor A meztelen istennő és a vak jövendőmondó című regénye megintcsak ezen dohány füstjével színezett. Érdemes kicsit eljátszani a fölséges jelzőjével. Nem vidám, nem boldog, (ó, de a boldogtalanságtól is milyen messze van!), örömteli is csak a fenségesség részeként. Ez a dohány a közbe nem avatkozva hatás, az aranykori létfenség dohánya: pusztán sugárzással, belső erővel, mintegy nyugodt, mindent tudó tekintettel hatni: nem az erővel, nem a hatalom használatával. Ez a hélioszi nagyszerűség lényege. Úgy emel föl magához, hogy nem hajol le, nem szennyezi be magát. Nézed, szívod, és megérzed, hogy mi a titka, hogy miként látja a világot. Fönségessége miatt kell ezt a dohányt a szokásosnál nagyobb tisztelettel kezelni. Mesterem a pipában úgy tanított, hogy a pipa úr, és mi csak szolgái vagyunk. Ezeket a szavakat kőbe kéne vésni, és ott kell állniuk minden általános iskola kapuja fölött, mert megszegésük mérhetetlen károkat okoz, lépten-nyomon. Bár ez a dohány a félretételt nem torolja meg kemény, keserű ízekkel, de csak különösen indokolt esetben tartom elfogadható eljárásnak. És mivel szívása a szokásosnál lassabb, nagyon jól meg kell fontolnunk, hogy mikor válasszuk.
*** Van egy Hélioszhoz kapcsolódó rege, mely tökéletesen példázza a Virgina no.1 azon tulajdonságát, hogy ha túl gyorsan szívjuk, szétégeti a szánkat. Így szól: Egy napon Hélioszt szeretett fia, Pheaton rávette, hogy hadd vezesse végig égi útján apja napszekerét. Hiába figyelmezte a napisten fiát, hogy vigyázzon nagyon a négy ménnel, az nem fogta őket elég szorosra: elragadták a szekeret, és túl közel vitték a földhöz. A Nap ekkor felperzselte a földeket, kiégette a vetést, elvakította az embereket. Amikor Pheaton megfordította a szekeret, túl magasra emelkedett: a földön hideg és sötét lett, rémületükben holtra váltak az emberek. Zeuszhoz fohászkodtak, aki kénytelen egy villámmal sújtotta agyon az ügyetlen ifjút. Héliosz napisten azóta is időnként bánatában eltakarja arcát: ezt hívják úgy a varásztalanított materialista majmok, hogy napfogyatkozás. (VM)

Nos igyekszem rövidre fogni. Virginia no.1 iránti rajongásom arra késztetett,hogy kipróbáljam a flake verziót is. Csalódni nem csalódtam, ez is nagyon jó anyag, talán kicsit kevésbé jön ki a citrusos-virágmézes jelleg, előtérbe kerül a dohány íz és kicsit erősebb is. A felárat pusztán a flake jelleg miatt kérik el, amúgy majd' mindenben a no.1-t kapjuk, némileg erősebb kivitelben. Azthiszem kiránduló dohányom lesz, a kompakt csomagolás és a kis lapocskák kiváló égési tulajdonságai mind tökéletesen megfelelnek a célnak. Semmi negatívot nem tudok róla mondani,de megértem,ha valaki inkább marad a no.1 mellett. (lviz)