Mixture (Scottish Blend)

A MacBaren flotta zászlóshajója, egy 1958 óta gyártott virginia és burley keverék, némi cavendish-sel. Tiszta, mérsékelten erős darab. Íze kellemes, egy kissé szivarszerű, édeskés mellékzöngékkel. A tiszta, aromásítatlan dohányok kedvelői értékelni fogják, bár nem igazán hölgybarát. Hátrányos tulajdonsága, hogy nem lehet elég lassan szívni ahhoz, hogy ne csípjen. (Aktívszenes szűrő használata erősen javasolt.)

Szerintem kegyetlenül jó dohány, az egyik kedvencem, állandó tag az Adventure pipámban. Főleg virginia, kisebb adag cavendish, csak a szín, meg az ízkarakter mélyítése végett. Állítólag latákia is van benne, de szerintem ez kizárt. Illetve lehet, hogy régebben volt: a MacBaren alapmárkája a dohány vagy 1960 óta, a legenda szerint még Leonidas is szívta, csak miután néhány éve receptet váltottak, már nem jött be neki. Lehet, hogy az új igényeknek megfelelően kihagyták belőle a latákiát, mindenesetre szerintem így is nagyon finom. Kicsit szivarszerű, semmi szósz, csak a természetes, enyhén édes dohányíz. Egy jó kávé mellé valami fennséges. Annyira nem hölgybarát, nekem még senki se dícsérte az illatát, de azért elviselik. Kipróbálni feltétlenül érdemes, ha más nem, a talin; valszeg én is viszek. (Vix)

Kellemes keverék, amely áll 35 különböző dohányból. Virginia, burley és cavendish fajták harmonikus keveréke ez, kellemes édeskés ízzel, de a háttérben kis fűszeres jegyek is mutatkoznak. Tipikusan az a dohány, ami bármikor jöhet, mindíg kellemes élményt nyújt majd. Égési tulajdonságai kiválóak és nem árt a megfontolt pöfékelés sem, mivel csípni is tud ám... Ár/érték arányában nagyon jónak mutatkozik. Kisérletező kedvűek elegyíthetik némi latakiával is (esetleg latakiás keverékkel - Én Dunhill Standard Mixture Medium-al kevertem-) az összhatás különlegesen fűszeres,kicsit édeskés keverék lesz, hidegebb napokon sétához parádés. Füstje tolerálható. (lviz)

A csomagolásra írt szokásos kedvcsináló nem sok támpontot ad. Többek között azért, mert természetesen a zárjegyet arra nyomják, de a dohányneműt megvéve, a matricákat lakaparva sem leszünk okosabbak. Aranyló édes virginia, gondosan érlelt cavendish, zsenge szüzek által szerelmes, bölcs tekintettel fermentált burley, évezredek tapasztalata, egyedülálló, páratlan, kizárólag igényes vevőknek, könnyű, finom, elegáns, szinte intelligens, mint egy fogkefe. Nincs az a kapadohány, amire ne hasonlókat írnának. S hiába is várnánk, hogy mondjuk Borkumék egy ehhez hasonló ajánlóval rukkoljanak ki:
„Ezt a dohányt mi sem tudjuk pontosan, hogy miből készítettük. Gondosan válogattuk az olcsóbb, harmadosztályú füveket, ezeket pusztán az Ön pénzére gondolva meglocsoltuk a legfinomabb E-230 al és E-123-al, beleköpködtünk, mert mi ezt viccesnek találjuk. Ha ezt a dohányt szívja, nyelve kétségbeesve fogja kérdezni: -Mit vétettem ellened, édes gazdám?! Ízlelőbimbói az öngyilkoságot fogják fontolgatni, Ön pedig nem lesz hajlandó beismerni, hogy pontosan tudja: röhögünk Önön. Csak most, gazdaságosabb, 100 grammos akciós kiszerelésben!”
Vissza a Mixture mildhoz. Az erősségét 1-esnek jelzik, ezt tulajdonképpen alá lehet írni, bár néha tagadhatatlanul fölmegy kettesre. Könnyű szívni, és mivel igen gondosan vágták, nincsenek akkora lepedőnyi dohánylevelek benne, mint például a Black ambrosiában, kis fejű pipában is remekül el tud vackolódni. Akár háromnegyed óráig is elpöfékelek az első rágyújtással.
Tiszta, nem szószos dohány, és felbontás után viszonylag könnyen kiszárad, így érdemes egy cellux csíkkal légmentesen visszaragasztani. Aki a Scottish blendből arra következtetett, hogy skót whiskys íze lesz a dohánynak, az csalódni fog.
Ízében egy árnyalatnyi fanyar vonás bujkál, mely néha szólózni is kiáll középre, sárgadinnye, friss, ropogós fehér kenyér, sárgabarack, mandarin, és Debrői hárslevelű íze között. Én legalábbis ilyesmiket véltem felismerni. (Ami természetesen tökéletes baromság, hiszen kötve hiszem, hogy a fentiek bármelyike került volna a dohány közelébe. És mégis. Tökéletes baromság, másnéven: csoda. De hát az ilyesmik miatt érdemes élni. Zárójel bezárva.)
Az illatát passzívan pipázó társaim kivétel nélkül dicsérték, úgyhogy ezzel is rendben volnánk. Átlagos sebességgel ég, az újragyújtást viszonylag jól tűri, de a tömet végére így is hajlamos arra, hogy kedélyességéből veszítsen.
Érdekes kérdés, hogy mennyiben befolyásolt a csomagolás. Kerestem hozzá színt, és teljesen egyértelműen a sárga-narancssárga mellett kötöttem ki. Vagyis a dohány tasakjának szineinél.
Vajon a tervezők is úgy ízlelgették, mint én? Vagy csak befolyásolt a csomagolás?
S hogy milyen időszak illik ehhez a dohányhoz. A globális éghajlatváltozás előtt júniust mondtam volna, de mivel már júniusra a nap és a szárazság reménytelenre égetti a vidéket, s csak tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta, így május elejét mondok, amikor a nap már kimosta a sötét fagy okozta fájdalmat és összetörtséget emberből, állatból, növényből, a cseresznye érni kezd, de a világ lakóinak még nincs elege a hőségből. Helye a méhes lehet, (Hamvas Béla olvasói itt elmosolyodnak), és ezt a dohányt nyugodtan lehet elevenebb társaságban is szívni. Kártyázáshoz, közös főzési előkészületekhez, társasjátékokhoz kítűnő választás. Amolyan kerti, lugasbéli, verandai dohány. Teret, levegőt kíván. És szárazföldi dohány is, vízparton még lehet szívni, de hajón én már nem tenném. Jó, ha van a látóhatáron belül hegy, igaz, ez a Mixture mildtól függetlenül sem árt.
Ezek után nem meglepő, hogy a tabák az ember iránt kissé közömbös is. A Mixture mildba csak bekapcsolódni lehet. Ez a dohány nem vígasztal buján, törődéssel, mint például a Black ambrosia, s nem emel föl magához hélioszi nagyszerűségével, miként azt a Virginia no.1 teszi, nem bocsájtkozik veled, sőt: a kedvedért olyan játékokba, mint a Golden Blend’s Vanillája. Igaz, nem is vizel a szádba kommunista rendőrként, miként az Early Morning Pipe. (Bocsánatot kérek a rajongóitól.)
Lehet munka közben is szívni, de mondjuk este, egyedül már kevéssé valószínű, hogy jó választás volna. Igaz, áprilistől szeptemberig akár az is elképzelhető.
Itala a gyümölcslé, esetleg fehérbor, étele a pogácsa, nem azok a szégyenletes fornettikre gondolok, hanem az igazi, illatos, puha pogácsákra. (A nagymamáméra, na.)
Az eddig írtak talán emlékeztetnek a Jacht klubról írt jellemzésemre. Akkor lássuk, mi a különbség: a Jacht klub vegyes gyümölcs ízű, a Mixture mild pedig dohányízű, a fenti gyümölcsök ízeivel, némi savanykás aromával bolondítva. MacBarenék terméke egyértelműen mélyebb, értékesebb. Erről a dohányról nem lehetne olyat mondani, hogya boldog hétköznapok dohánya, vagy hogy tanuláshoz, piacra menéshez ajánlható. A Mixture mild ennél nyugodtabb dolog.
Hogy milyen pipa illik hozzá? Fogas kérdés. Sötét, homokfúvott semmi esetre sem, jómagam egy karcsú, bordó billiard Doktor Bostonból szívom; azt hiszem, csak arra kell ügyelni, hogy ne legyen a választott pipa se sötét, se tömzsi, akkor nagyot nem tévedhetünk.
Zenéje Bob Marley lehet, esetleg valami kamarazene, s ha szeretném a jazzt, valószínüleg azt is ide sorolnám. Beethoven hetedik A-dúr szinfóniájának első tétele, a U2 Pop című lemeze, esetleg Joe Satriani, de egyikkel sem vagyuk maradéktalanul megelégedve.
Mert az ideális háttere mégis a tücsökzene, a madárdal, a szélzúgás, a pohárzörgés, a gyermekzsivaj, az, ha három szomszéddal arréb füvet nyírnak, és te boldogan kinyújtod meztelen lábfejedet a napfénybe.

Vagy, ahogy Radnóti Miklós írta az Erőltetett menetben:

„… és mint egykor    a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne    míg hül a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna    az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök    ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén    a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan    a lassú délelőtt, -„


(VM)