Az a típusú dohány, amit az ember nem az első tömet után választ kedvencévé. Hanem pár tömet után azután, mire pipád megszokja, s Te rájössz a raffinériájára, hát azontúl sokra fogod értékelni. Mikor én előszőr szívtam, a Dunhill Elizabethan-t váltottam fel vele, merthogy hozzávetőlegesen egy kategóriába valók. Na, elsőre igencsak halványabbnak tűnt, de már a második próbáláskór, majdazután méginkább, olyan kvalitásokat mutatott fel, hogy azóta ebben a súlycsopórtban az egyik kedvencem. Jó testes Cavendish képezi az alapot, majd lágyítani zimbabvei és thailandi Burleyt adnak hozzá. Ezekhez jön csepp Perique, ami finom selymességét adja. A keveréket aztán hosszú ideig sherrys tölgyhordóban érlelik (ettől van a nevében az oak), ahonnan is utólérhetetlen aromát hoz magával. Igen jó arányú, jól kiegyensúlyozott keverék, kitűnő égési tulajdonságokkal (igy azután kiadós is), pipát mérsékelten piszkítja, hamu alig marad utána. Úgy megrögzött mint kezdő pipásoknak igencsak ajánlom. (Ha dobozból kiszedve cseppet szikkadni hagyod s ugy szílod, hát sokkal jobb füstöt ad)

"Küldök egy pár dohányleírást, próbálom leírni kicsit másképp - nem összetevők és vágási mód alapján- hanem szakácsként és "evőként". Benyomásokat, érzéseket emlékeket.
Baráti beszélgetés - úgynevezett Férfibánat - . Egy üveg Regnum 2000 a Takler pincéből, kicsit erős Barrique íz és illat ami arra hagy következtetni, hogy nagy borral állunk szembe, melynek jót tenne az idő, ha nem innánk meg. De megtesszük, s közben sírva vigadva megváltjuk a világot. De hamár Barrique -ve és tölgyfa akkor töltsünk meg egy Bent formájú Orsisnit a Peterson egyik kiválóságával. Irish Oak melyet bolondit egy csipet Perique, és megint szép a világ." (Crowe)

Elolvasva Leonidas írását, egyedül az első mondatával nem értek egyet: "Az a típusú dohány, amit az ember nem az első tömet után választ kedvencévé..." Az illata és az állaga nyersen nagyon hasonlít az Irish Whiskey-re. De az íze teljesen más. Nem gondoltam volna hogy cseresznyés íze lesz, az illata alapján, de az van neki és nagyon finom. Ráadásul megértettem a Peterson besorolását, most hogy van összehasonlítási alapom. Az I.W. tényleg jóval erősebb, az a "full strenght tobacco", a I.O. a "mild/light blend". A tömet lágy "cherry"-s ízzel indul, és fokozatosan érik a végéig. Az eredeti ízét megtartva teljesedik az égetett tölgyfahordós iz mellé a tiszta érett dohányíz. Kavendist, kentakit, börlit tartalmaz és egy kevés fekete periket. Nem érzem ütősnek. Továbbá ami a nagyon tetszik, hogy alig hagy a számban pipás utóízt. Az égési tulajdonságai szerintem nagyon jók. Alig kell újragyújtanom, csak a fehér hamut kiszórni a végén!!! Száritani nem szoktam, számomra pont jó így ahogy van. (rikepipe)