Early Morning Pipe
"Kerek doboz, világoskék tető, rajta kakas és stilizált nap, sugarakkal. Ez már nem annyira szőke, de nem is nagyon harapós." (Geőcze Zoárd)
"Enyhe s kellemes állagú, könnyen égős típus...igen kevés benne a Latákia, alapvetően Virginia és keleti dohányok keveréke..." (Leonidas)
"...a doboz mélyéről előtörő szag tökéletes reprodukciója egy koszos, falusi talponálló, takarítást sosem látott, több éve büdösödő hamutartójának mélyéről előtörő, áporodott kigözőlgésnek..."
"A számat elöntő, átkos csalmatokból származó kipárolgás, vad és elkeseredett tiltakozást váltott ki ízlelőbimbóimból. Néhány további szippantás (hátha jobb lesz...), majd belémnyilallt a felismerés, hogy honnan ismerem én ezt a fertelmet: anno, boldogult ifjúkoromban, meglehetősen "kicsapongó" életmódot folytattam, így gyakorta esett meg velem, hogy egy-egy "házibulin" alaposan a pohár fenekére néztünk, miközben a társaság teljes cigaretta készletét elszívtuk hajnalig. Nem tudom, hogy Közületek emlékszik-e (megélte-e?) valaki arra a szituációra, amikor az ember gyermeke egy ilyen átivott, átdohányzott éjszaka után ébred, szájíze mint egy elhanyagoltabb pöcegödöré, szemei, mint hóba vizelt lyukak - de (megrögzött nikotinistaként) már az első cigaretta után tapogatózik...? Nos, ilyenkor derül ki, ugye, hogy egy szál cigi sincs már széles e vidéken... Mit tesz ilyenkor egy vérbeli lánc-dohányos? Elkezdi feltúrni a hamutartókat, hátha lel valahol egy - pazarló módon - csak félig elszívott "dekket". Rendszerint siker koronázza az erőfeszítéseket: általában előkerül egy hosszabb csikk - vége mar keményen összetapadva, a vigalomban egy kis sör is ráfröccsenhetett, de már megszikkadt annyira, hogy meg lehessen gyújtani... Na, ezeknek a koszos, félig szívott, áporodott "rigóknak" az ízet hozza a Dunhill E.M.P. - garantált minőségben, tetszetős csomagolásban, borsos áron..." (Laikus első találkozása latákiás dohánnyal...:o)
Azért nem kell minden szavát elhinni...:-)))) Szerintem kifejezetten kellemes dohány. Érezhető benne a finom virginia enyhe édessége, amihez kemény basszusként hozzáadódik a latákia ódon fűszeressége. Az összhatás valahogy somlói galuskára emlékeztet, bár lehet, hogy túlzásba viszem a fantáziálgatást... Mindenesetre, ha latákiás dohánnyal szeretnél próbát tenni, akkor mindenképpen ezt javaslom. Viszont erre is igaz, mit minden latákiás keverékre, hogy nem illik emberek társaságában szívni (füstjüket még a pipások közül se mindegyik tolerálja...). Egyik, visszafogott eufemizmusra hajlamos hölgyismerősöm csak ennyit mondott az illatáról: Kicsit... hmm... "erős" (Vix)
Nos, egy igazi klasszikussal van dolgunk.
Először a totálisan oldszkúl doboza fogott meg, akkor
elhatároztam,hogy ezt ki kell próbálni. Bilikék alapon kakas
meg napocska, ez csak valami jó dolog lehet,ha ilyen
csomagolással hozzák forgalomba.
Valamelyik pipatali alkalmával rávetettem magam egy dobozra.
Kinyitottam és a többiek feigyelmeztetése ellenére jó mélyet
szippantottam bele.
A bűze valahogy a könnygázra emlékeztetett. De azt mondták
finom.
Az íze elsőre (sok sok aromatik után) olyan volt,mintha egy
elszenesedett fadarabot nyalogatnék.
Aztán fejlődtem és okosodtam,kicsit már beleuntam az
aromatikokba is, vágytam valami másra,valami újra. És akkor
gondoltam egyet, hogy elő kellene venni az EMP-t, hisz azt
állítják,hogy az jó.
És igazuk van! Az EMP jó, sőt csodás!
Áll virgából, keleti dohányokból és persze az
elmaradhatatlan latakia :)
Nagyon harmonikus keverék, szvsz nem is túl erős, bár elsőre
harapósnak tűnhet. Igazán a keleti dohányoké és a virgáé a
főszerep, a latakia csak a basszus. Kellemes édeskés íz is
felfedezhető benne, kombinálva a latakia füstösségével,
innen jönnek a somlói galuskás, meg a csokis-kolbászos
hasonlatok. Most,hogy elég gyakran szívom, már illata sem
bántó,sőt talán (mivel szívemnek oly kedves ez a mixtúra) a
büdös jelző helyett a fűszeres megnevezés lett beiktatva.
De tényleg van benne valami,ha az ember szereti,már nem is
tartja orrfacsarónak a dobozból kiáramló illatokat.
Jómagam leginkább eredeti szerepkörében használom, a nap
kezdetekor egy kávé után pipákolom, miközben reggeli sétámat
teszem meg.Szigorúan kültéri használatra javallott, hacsak
nem áldott meg minket a sors egy hihetetlenül toleráns társsal.
Leginkább hűvösebb napokon kevelem, olyankor megmutatja
igazi értékeit. Nyáron esetleg estéken lenne jó.
Azért kezdőknek csak feltételesen ajánlott, de aki igazán
jó, könnyedebb angolos keverékre vágyik, annak kötelező!
Latakiával való ismerkedésre is kiváló,persze,ha az ember
fia nem retten meg az első tömettől. (lviz)
Dunhill Early Morning Pipe: "nájtkep lájt". Sok pipatársam kedvenc keverékéről van szó. Őket megkérem, hogy most ne figyeljenek! Na nem kell mindjárt arra gondolni, hogy most aztán imádott kora reggeli kék kakaskájukat le fogom húzni a sárga földig. Kiváló dohány ez is - egy Dunhill dohányt természetesen csakis a többi Dunhillhez mérek, annyira egyedi kategória -, de mégis, ez az egyetlen egy Dunhill termék, ami nekem nem igazán jött be. Hogy miért? Ezt nem tudom oly’ találóan megfogalmazni, mintha a kedvencem lenne, és kizárólag dicsérni tudnám. Nekem olyan „lájtosított” Nightcapnek tűnik, csak az a baj, hogy az igazi kemény latakiás dohányhoz (pl. Nightcap) képest kevés benne a latakia, a kicsit lágyabb, a füstölt szíriai dohányt csak mint egy kis fűszert használó irányzathoz képest (pl. Standard Mixture Medium) viszont nagyon is sok. Ennél nagyobb baj viszont, hogy ez a bizonyos „lájtosítás” valami olyan dohánnyal (dohányokkal?) történt, ami nálam nem harmonizál a latakiával, egyszerűen szappanos mellékízét érzem…
Időnként azért persze szívesen elfüstölöm. De a nevét nonszensznek találom. Jó, meglehet, reggel nem szoktam igazán pipázni (3-szor ha előfordult életem során), de ezt elképzelni ébredés után fél-egy órával… (Tom Dunhill)
