Keverékeik mindegyike a legkiválóbb, legnemesebb dohányfajták felhasználásával készül, hosszan érleltek, jól kezeltek. Minden pipás könnyen tud közülük ízlésének megfelelőt választani, az adott alkalomhoz leginkább passzolót, úgy testességüket mint ízvilágukat illetően. Harmonikusak, karakteresek, exclusivak. Érezheto rajtuk bizonyos "diszkréció", kétség kívül a dohányok nobilitásai közé tartoznak. Dávidovék receptjei természetszerüleg nem hozzáférhetőek, bizonyos, hogy a legszigorúbban őrzött gyártási titkok.

Más dohányokkal, mixturákkal keverni nem érdemes, ahhoz túlságosan jók. Ezeknek a mixturáknak minőségén, állagukon egy esetleges keverési, hígitási kísérlet, bármiféle adalék hozzáadása csak ront. Igen jó eredménnyel lehet azonban hosszabb ideig tárolni, raktározni, érlelni azokat. Ízeik, ha lehet, még mélyebbek lesznek, még tökéletesebbre érnek, állaguk tovább finomul, humiditásuk ideális lesz. Mindenképp sokat nyernek nehány esztendos érleléssel.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy jól karbantartott, száraz pipából adják igazán nagyszerű, tiszta ízeiket, zamatjuk úgy érvényesül igazán. Megfelelő technikával szívva pipát nem, vagy csak nagyon kevéssé piszkítják, mindegyikük fehéres szürkés hamut hagy.

Scottish Mixture Fűszeres, a Danish-nál testesebb, komolyabb ízű, kevésbé édeskés keverék, a Dávidovék felfogása szerinti Scottish. Jellegénél fogva étkezések előtt, mintegy aperitiv gyanánt szívom. Sötétzöld, 50 grammos dobozban van, Hollandiában gyártották.

Ezt a mixturát is, mint a Danish-t, olyan két-három évig raktározva érleltem s ez is teljesen megfelelt elvárásaimnak. Első osztályú dohány, Dávidovéktól megszokott s tulajdonképpen elvárható (áraikat tekintve mindenképp) keverék. A kulcsszó itt is harmónia.

Bizonyosra veszem, hogy Burley alapú, amihez igen jó arányban Cavendisht és Orientál dohányokat adtak s úgylehet, hogy kevés Virginia is került még belé. Hogy Perique-el bolondították-e, azt nem tudom megítélni. Olyan 'majdhogynem közepes' erősségű.

Ha jól odafigyelek kiérzem némi whisky jelenlétét is, de csak annyira, olyan mértékben, ami akár elhanyagolható is lehetne. Ha van is benne, nem elsőre kiütköző, tolakodó, szolídan a háttérben marad s csak aláhúzza e ragyogó keverék simaságát. Mert mondhatom, simának nagyon is sima.

A Burley szerény testességét a Cavendish megerősíti, esetleges Virginia simít rajt cseppet. Az Orientál azután, egy érezhetően jelenlévő, mindazonáltal meglepően könnyed, kellemes fűszerességgel ajándékozza meg.

Hogy teljes legyen az ízharmónia, valahogyan belevarázslódott egy alig érezhető és egyáltalán nem zavaró, a füstjében mintegy lebbenő lilás színű fátyolként fel-feltünő, épp csak sejthetően kesernyés íz is. Talán a választott Orientál adja?

Összességében merem mondani: csaknem tökéletes, nagyszerű dohányok csuda finom egyvelege. Egy apró észrevétel; ha tulságosan mohón szívod, a tömet utólsó harmadának íze alig érezhetően megváltozik (ugyanez vonatkozik újragyújtásra is), nem várt karakterek és mindazideig bejelentetlen erők tünnek fel. De még mindig nem kellemetlen. Kellőképp lassan szívva ez a jelenség nincs, ízét az utolsó szippantásig tartja.

Ha a dobozból kivéve morzsolatlanúl szívod, ajánlatos nem nagy öbű pipába tölteni. (Grp 4 és nem nagyobb) Ha morzsolod, avval sokat nyersz s tömheted nagyobb öbű pipába is. Humiditása amint azt a Danish-nél irtam. Az ilyen kategóriájú dohányoknak általában kissebb vagy közepes öbű pipákat használok, a jól bevált Comoy pipáimon kívűl pár szintén öreg Brebbia, Stanwell, Dunhill és Bari pipákat tartok fenn.

Leonidas (2005. november)