Davidoff Danish Mixture
Davidoff keverékekről általában Öreg, jóhírű, jórenoméjú márka, mindig nagy súlyt fektettek termékeik minőségére. Ha belegondolunk, cigarettáik, szivarjaik s pipadohányaik a legfinomabb, legkiemelkedobb kvalitásokkal bírtak s birnak ma is. Témánk itt és most nehány keverék bemutatása pipadohányaik közül.
Keverékeik mindegyike a legkiválóbb, legnemesebb dohányfajták felhasználásával készül, hosszan érleltek, jól kezeltek. Minden pipás könnyen tud közülük ízlésének megfelelőt választani, az adott alkalomhoz leginkább passzolót, úgy testességüket mint ízvilágukat illetően. Harmonikusak, karakteresek, exclusivak. Érezheto rajtuk bizonyos "diszkréció", kétség kívül a dohányok nobilitásai közé tartoznak. Dávidovék receptjei természetszerüleg nem hozzáférhetőek, bizonyos, hogy a legszigorúbban őrzött gyártási titkok.
Más dohányokkal, mixturákkal keverni nem érdemes, ahhoz túlságosan jók. Ezeknek a mixturáknak minőségén, állagukon egy esetleges keverési, hígitási kísérlet, bármiféle adalék hozzáadása csak ront. Igen jó eredménnyel lehet azonban hosszabb ideig tárolni, raktározni, érlelni azokat. Ízeik, ha lehet, még mélyebbek lesznek, még tökéletesebbre érnek, állaguk tovább finomul, humiditásuk ideális lesz. Mindenképp sokat nyernek nehány esztendos érleléssel.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy jól karbantartott, száraz pipából adják igazán nagyszerű, tiszta ízeiket, zamatjuk úgy érvényesül igazán. Megfelelő technikával szívva pipát nem, vagy csak nagyon kevéssé piszkítják, mindegyikük fehéres szürkés hamut hagy.
Danish Mixture Édeskésnek mondható, Dávidovék felfogása szerinti, de mondhatni tipikusan "dán" dohány, a nap bármely szakában szívható. Fekete, 50 grammos dobozban van.
Legutóbb egy dobozt vettem elő s szívtam el, cirka két-három esztendeje érlelt Davidoff Dánjaimból.
El kell mondjam, dacára annak, hogy nem a nagyhírű "öreg" mixek egyike - én legalábbis csak mintegy öt-hat éve ismerem -, a márka régi, parádés keverékeinek minden általános jellemzőjével bír. Nagyon finom, jól kreált, nagyszerűen egyensúlyozott keverék, sehol semmi disszonáns felhang. Kellemes, könnyed de ugyanakkor kellően zamatos, mélyízű, egyáltalán nem nehéz s pláne nem erős. Bizonyos, hogy receptje Virginiákra épül, és pedig felettébb finom Virginiákra. Kellő mértékben megtámasztva Cavendish-el, de épp csak annyira, hogy komplexitása teljesebb lehessen, hozzáadásával mélyülnek, hangsúlyosabbá lesznek cseppet a Virgina édes tónusai. Burley ha van is benne, íze a mischungba beleolvad, külön nem érzem.
Érezhetően van még azonban itt valami más is. Valami, amit nem igazán tudok hova sorolni. Valami szubtil füszeresség ami a keveréket megemeli, teljességét kikerekíti, hamisíthatatlan harmóniával ajándékozza meg. Remélem nem tévedek nagyot ha arra saccolok, hogy bizony itt kis mennyiségben jelen lehet az a híres keleti dohány, ami ma már fehérholló ritkaságúnak számít, a Xanthi, esetleg a Djubek? (Mindkettőről a Régi Topic 590-ben már zsolozmáztam.) Vagy talán, megeshet, csak valami, elöttem ezideig ismeretlen ízesítésről volna szó?
Summa summárum, merem mondani nagyszerű, ritkán tapasztalható varázsos mixtura.
A dobozt felnyitva rögvest tapasztalható, hogy ezt a dohányt szárítani nem kell, humiditása éppen megfelelő. Namármost, itt meg kell emlitsem, hogy egyes szakértők kifogásolják, a dohánynak hibájául róják fel, hogy dobozból kiszedve túlságosan nedves lenne. Ahogy említettem nehány esztendeig érlelt dobozt nyitottam fel, meglehet ez a kettőnk véleménye közti különbség magyarázata.
Állagára nézve is kifogástalan dohány, kellően keskeny, s hosszú csíkokra vágva, kevés finánclábbal. Nem igényel erős morzsolást, a pipa könnyen tömhető vele s ha csak kicsit is odafigyelve egyenirányúsítod a tömetbe kerülő szálakat, nem igen kell újragyújtani, szó nélkül végigég.
Rágyútásnál ügyelj, hogy az első gyufával csak épp megperzseld a tömet tetejét, hogy az felmelegedjék. Csak a másodikkal gyújtsd meg, ne szívd mohón, gyorsan, erősen, mert akkor, Virginia lévén, csípi a nyelvet.
Ízét a tömet végéig majdhogynem változatlanul megtartja, még újragyújtva is. Füstje, állítólag, több mint elviselhető; ínycsiklandóan finom.
Az ilyen kategóriájú dohányoknak (nincs sok belőlük) hat pipát tartok fenn, két régi Dunhill, egy olyan szériából ahol a White Spot (vagy Dot, vagy mellik) elefántcsontból készült. Két Ashtont egy Stanwellt és egy Uppshallt. Ezt fontosnak tartom, szerintem ugyanis az ilyen típusú dohányok fokozottan igénylik a saját pipát, igazi értékeik csak úgy kerülnek elő, ha saját pipáikból szívom őket.
Tapasztalataim szerint közepes űrméretű pipákból szívva érvényesulnek legjobban.
Leonidas (2005. november)
