Clan Aromatic

Semlegessége és vékony szálai miatt kiválóan alkalmas nagyon erős, aromás dohányokkal való enyhítő keverésre is. Önmagában kellemes, de semleges, nem hagy nyomot maga után..." (Alea)

"Közepesen erős dohány, és aromás -- de csak természetesen, semmi "pótíz", fűszer, miegyéb." (Nobodybuilder)

"Holland dohány, jellemzően vékony vágat, de hosszú, szalagos, makaróni-jellegű. Egyébként szerintem fertelmes. Állítólag, vagy 14 különböző dohány keveréke, valószínűleg ez felelős azért, hogy illata leginkább valamilyen lábgombásodás elleni kenőcsre emlékeztet. Az íze dettó. A magam részéről a nyers dohányillatra nem vagyok finnyás, szeretem még a lórugásszerű Dunhill London Mix. markáns latákia-szagát is, de ezt képtelen vagyok elviselni." (Vix)

Első pillantásra megnyerő dohány. A szokásos csomagolásnál kicsit tömzsibb, zöld, bizonyára valami skót kockás mintájú tasak néz kedvesen a polcról; barátságosságát csak tovább növeli alacsony (jelenleg 830 forintos) ára. Rossz pont, hogy aromazáró csomagolása nemcsak műanyagigényesebb, de rosszabb is az elterjedtnél: holland barátaink nem a tasak hajlatát ragasztották össze, hanem az egész csomagot göngyölték légmentesen záró celofánba. A magyar zárjegy ez alatt van, így bizonyosan nem Hollandiában csomagolták: lehet, hogy a magyar hatóság bénázott sokáig, lehet, hogy a búrok voltak tökkelütöttek, de a Clan dohányok rendre szárazak.
Mivel a boltban levetkőztetni új kedvesünket mégsem illendő, ezért az ember az utcán csomagolja ki szerzeményét. Az első, ami szembeötlik, hogy teljes egészében hiányzik belőle a jól ismert generálszósz. Világos, nagyon laza szövetű, 14 féle dohányból álló dohánykeverék, melynek érdekessége, hogy igen hoszú (és talán túl keskeny) szálakra vágták: mint a rajzfilmekben a spagettivel, olyan nehéz megbírkózni vele. Pipatömésnél érdemes kisollót tartani a kézközelben, komolyan mondom.
Rágyújtásnál oda kell figyelni: a tűzet fogó szálak a szokásosnál jobban megdúzzadnak, és ha csurig töltöttük a pipánkat, akkor akár egy centire is felágaskodhat az égő dohány, ami ha a nadrágra, asztalra hanyatlik, elég kellemetlen.
Abból, hogy a dohányszálak vékonyak és kissé szárazak, törvényszerűen következik, hogy elég gyorsan és jól égnek el. (Bár a tasak szerint lassan ég?) Könnyű dohány, íze tiszta, (mondhatni: dohányízű), engem kissé a friss fűrészpor illatára is emlékeztet. Ideje a napos szeptember délután, sajtja a Pannónia, zenéje Beethoven. Leginkább nehéz, természetes színű pipába illik, megkockáztatóm, hogy akár homokfúvottba, de semmiképp sem feketére pácolt pipába. Erdőbe, kirándulásra a legjobb választás. Külön gyönyörűség, amilyen hamut ad: finom és fehér, nem olyan darabos, kemény, amit én olyannyira elkedvetlenítőnek találok.
Mindenképp bölcs dolog egy cellux-csíkkal lezárni a zacskót, hogy ne száradjon ki a dohány, ha erről megfeledkezünk, egy hét után igen karcos, harapós lesz az íze. Akár attól se ijedjünk meg, hogy rövid idő után egy szelet alma tasakban való ideiglenes állomásoztatásával kapassuk friss erőre dohányunkat. Ugyan másképp, más gyümölccsel is lehet, de legjobban az alma karaktere illik hozzá. Reszelt torma, fél görögdinnye, zsák hagyma mindenképp ellenjavalt. (VM)