'98-ban találkoztam először a dohánnyal Brno-ban, egy pipaszívó versenyen. No, ilyet még nem szívtam - nem is láttam - felkiáltással vásároltam egy csomaggal, és elindultam a latakia nemes ízvilágát felfedezni. Erősen latak-os London Blend volt ő a javából! /Ready Rubbed/ Ha nem a "Black Label" az első, talán máig is csak aromatikokat fogyasztanék...
Második összefutásunk 2004 nyarára tehető. DP rendelés, öröm, és várakozás... Vége: enyhe csalódottság. A félreértés elkerülése végett: remek dohányt kaptam. De! Rasmussen Mester -számomra megmagyarázhatatlan okból - drasztikusan változtatott a mixtúrán.
Az "új" keverék vanília aromával büszkélkedik. /pontos meghatározás : Bourbon Vanille und Black Currant/ Ezt már a felnyitás pillanatában egyértelművé válik.
Minőségi dohány, csillogó, éjfekete Cavendish, aranybarna Virgínia . Érezhető, hogy nem nagyüzemi gyártás. Szárítás, esetleg egy kis érlelési idő még a javára is válik.
Gyújtás után a vanília nem tolakodóan, de erőteljesebben jelentkezik, mint azt a bontás utáni illatból várnánk, s a háttérben mindvégig jelen van egy natúr íz is. Az elején nem, de a vége felé nekem elég erősnek tűnt. Az újragyújtás, ha az a meggyújtás után nem sokkal történik: erősíti az édes zamatot, míg, ha ugyanez a vége felé következik be : rettentő kiábrándító lehet!
Összegezve: könnyen tömhető, szépen kontrollálható, hófehér hamut hagyó tabak, mérsékelten édesszájúaknak, "hölgybarát" illattal.
Latakia? Az már egy csepp sincs benne... (Gylacc) (2005. július)