Alsbo Gold

Nevéhez illően arany színű, csikos tasakban, lila betűkkel díszítve kellette magát a Nádor utcai dohánybolt üveges polcán. A tulajdonos maga is pipás, egy szörnyű, bordú Xiladekorba mártott darab lóg a szájából, mely előző életében bizonyára egy bumfordi, fiókos hokedli volt. (Apró kitérő: tapasztaltságát jelzi, hogy a sok pipalógatástól alsó metszőfogaiból két-három milliméter lekopott?)
Amiért e dohány mellett döntöttem, az az ?igen kellemes szoba-illat? igérete volt. Mint utóbb kiderült, ez a bőkezűen locsolt aromaszósz erejének köszönhető.
Igen szép, gusztusos dohány lapul a tasakban, halmazállapota a szívemnek a legkedvesebb: egy, könnyen megbontható konglomerátumba nyomták össze: amikor az ember lecsíp belőle egy darabot gusztálgatni, pipába tömni, könnyen morzsolgatható, igazi omlós szövetté alakul.
Viszonylag jól ég, az íze pedig, ahogy azt az ?orrbarugóan? kellemes aromából sejteni lehetett, igen erős. Nem latakiás értelemben erős, hanem olyan, mint a hígitás nélkül meghúzott szörpösüveg. Azonban érdekes módon ezt az ember nem azonnal veszi észre. Öt-hat tömet után, egyszer csak kinyitva a tasakot, a megcsömörlés érzete lepi el a pipást.
Életem első berugása egy üveg, aggasztóan olcsó cherry likőr által történt. Szesz, víz, aroma. Amikor másnap reggel, sajgó porhüvellyel takarítottam, megleltem a cherry üveget, még volt benne egy kevés. Tudtam, hogy az élet törvényei, a hősi eposzok szabályai és a magam becsülete, kicsinyes bosszúvágya mind úgy kívánja, hogy győzzem le undoromat, és azzal a maradék méreggel magam végezzek. Bármennyire vigyáztam, a mosdóba öntve megéreztem a szagát, és elhánytam magam. Azóta sem iszom ilyen cherry-s italokat, bármilyen jó minőségű is legyen.
Ugyanezt az aromától való csömört érzem a maradék egyharmad tasak Alsbo goldot forgatva. Pedig a második, harmadik tömet környékén úgy gondoltam, hogy teljes mértékben ráállítom gyönyörű bent Butz Chaquin-emet. Az ilyen dohányok után érez az ember fia nagy kívánást egy tiszta, aromáktól mentes dohány iránt. (VM)