Perique

A perique igazi rekorder - a legritkább, legértékesebb és legtöményebb ízű dohányfajta a világon. Bár mindig csak egy igen kis területen termesztették (St. James Parish, Louisiana, Grand Point Ridge, egy Paulina nevezetű kisváros mellett) már a XIX.század közepére világhírnévre tett szert. 1941-ben az éves termelés 500,000 font volt (konvertálja metrikusba aki ráér), és több farmercsalád foglalkozott a termeléssel, mára csupán egy társaság termeszt perique-et a piacra, a Percy Martin Farms. Az 1998-99-es szüretek eredménye mindösszesen 5,000 font volt, és félő volt hogy ez a történelmi dohány kipusztul. Szerencsére napjainkban a perique ismét elismertebbé kezd válni, a növekvő kereslet pedig biztosíthatja a tradicionális termesztési módszerek fennmaradását.

Három jellemző különbözteti meg az igazi perique-et a hamisítványoktól:
1. A perique-dohánynövényt eredetileg a helyi indiánok termesztették a környéken. A mai perique-dohányt vírusos és gombás betegségekkel szemben ellenállóbbá nemesítették, de lényegében ugyanaz maradt.
2. A föld minősége szintén meghatározó szempont, a Grande Point Ridge földje zsírosan gazdag tápanyagokban, "Magnolia" típusú az ottani minősítés szerint. A perique máshol képtelen élni, még a Louisiana egyéb területein próbált honosítási kísérletek is rendre kudarcba fulladtak.
3. Végül különleges jellemzője még a nyomás alatti fermentáció, és hogy nem tartalmaz kiegészítő/tartósítószereket és más, nem-helyi eredetű dohányt.

A perique története 1824-től kezdődik, St. James Parish-ben. Pierre Chenet (aki a nem kimondottan megtisztelő "Perique" becenevet kapta, ami a "Prick" /f*sz/ szó tájszólásvariációja), francia-akádiai (cajun) telepes eltanulta a dohányfeldolgozás műveletét a helyi indiánoktól, majd miután kidolgozta módszereiket modernebbre, megtanította szomszédait is. Néhány év leforgása alatt a perique St. James Parish egyik legfontosabb exportcikkévé vált. Az indiánok eredetileg üreges deszkákra tették a dohányt, abból felpakoltak néhányat, majd megfeszítették egy rúddal, hogy nyomás alatt legyen a dohány.

A dohánypalántákat késő télen vetik, és kora tavasszal ültetik ki. Amikor a növény kellőképpen felnőtt, elvágják a tövénél és otthagyják konyulni éjszakára. Másnap a dohányistállóba viszik, és körülbelül két hétig szárítják sötétben, száruk végén átfűzött zsinegen lógatva.

Miután a dohány megszáradt, kicsit megnedvesítik hogy könnyebben tudjanak vele dolgozni. Minden levélből kézzel kitépik a középső vastag eret, és a leveleket feltekerik olyan egyfontnyi "kolbászokba" (torquettes). A dohánytekercseket fahordóba teszik, majd lenyomják egy masszív csavarszerkezettel. Ezt a módszert a II. világháború után kezdték el használni, előzőleg négyzet alakú faládákban kezelték a dohányt, belefért úgy 50 font, hosszú rudakkal tömörítették amiknek a végét nagy kövekkel súlyozták le. Köveket importálniuk kellett messziről, dél-Louisianában ritkaságnak számít még a kavics is.

A dohány kürölbelül két hétig van nyomás alatt, eközben a hordó tetején összegyűlő dohánylét lecsapolják róla és kidobják, ezzel redukálva a kész termék nikotinszintjét. Eközben a dohány a levegőtől elzárva fermentálódik, és ez az anaerobikus, természetes fermentáció adja a perique egyedi aromáját és illatát. Semmilyen ízesítő vagy tartósítószer nem kerül bele.

Néhány hétnyi érlelés után a dohánykolbászokat kiveszik a hordókból, és hosszú asztalokra pakolják levegőzni egy-két napra, környezeti hatásoktól függően. Ehhez a szakaszhoz már komoly tapasztalat kell, több mindentől függ az időzítés, páratartalom, hőmérséklet, és az adott szüret egyéb jellemzői. Miután a dohányrudak kellően kiszellőztek, visszakerülnek a hordóba, de ellenkező sorrendben mint ahogy belekerültek. Amelyik alul volt most felülre kerül, és fordítva. Ezt nevezik fordításnak.

Eztán ismét nyomást kap a dohány, legyűjtik a feles nedveit, aztán jöhet az újabb fordítás. A fenti műveleteket igen sokszor végre kell hajtani, körülbelül egy év időtartamig folyamatosan.

A kezelés befejeztével a perique levegőtől elzárva bármeddig eltartható, legtöbbször apró fahordókban érlelik tovább.

A perique leginkább fűszerdohánynak használatos, ízt és aromát ad különböző dohánykeverékeknek. Leginkább pipadohányokhoz használják, de legújabban néhány minőségi cigarettadohányban is alkalmazzák. A perique egyedi élmény: gazdag, mély, csípősen telt aromájú, illata poshadt datolyalére emlékeztető (avagy "mocsárban rothadó német katonára" copyright by Vix, ki mit szeret).

A XIX. században a legjobb perique-évjáratokból burnót készült, de ahogy a tubákolás szokása visszaesett, perique-tubákot többé nem készítenek. A legtöbb St. James Parish-i farmer mindig tartott privát rágnivaló perique-t bagózási célra - egyszerűen levágott a torquette végéből annyit amennyire szüksége volt éppen. A perique "dohánykolbász" szállításra is kiválóan megfelelt, körbetekerték hánccsal szorosan, és mehetett a közeli avagy távoli piacra. Ez a tekercseléses módszer nyilvánvalóan az indiánoktól származik, sok "bennszülött" dél-amerikai, karibi dohány (pédául a dominikai andullo) , valamint több fajta dzsungel típust pödörnek mind a mai napig dohánykolbászokba Amazóniában. Sajnos St. James Parish-ben már nem alkalmazzák ezt a technikát, mert nagyon sok kézi munkát igényel.

A perique-t általában más dohányokkal keverik össze, hogy különleges aromájával ízt adjon enyhébb ízű (leginkább tiszta virginia) kombinációkba. Igen intenzív ízű, ezért nem javasolt tisztán szívni - ráadásul jellemzően nedvesebb is a többi dohánynál, így szárazabb testű dohányokkal kell keverni hogy szépen égjen.

Széles körben elterjedt vélemény hogy a perique különösen magas nikotintartalmú, ez azonban nem igaz. A tradicionális feldolgozás során kivonódik mind a nikotintartalom java része mind a kezeletlen levelek keserű levei, és a savanyú komponensek ízanyagokká konvertálódnak. A legtöbb Nicotiana tabacum fajta dohánynövény nikotintartalma 1-8% között van, a perique 2.75%-os, tehát az aránylag kevés nikotintartalmúak között szerepel. A tévhit (miszerint nagyon magas nikotintartalmú) feltehetőleg különösen erős íze miatt alakult ki.

Ma a perique ritka dohánynak számít, keveset termelnek, azt is kis helyen, de újabban fokozatosan emelik a termelést, így bízhatunk benne hogy még sokáig élvezhetjük ezt a különleges akádiai dohányt. Leginkább azért drága mert nagy a kereslet de kicsi a kínálat, egyszerűen kevés van belőle. Emellett nagyon sok nem gépesíthető munka van vele, mind a termesztése mind a feldolgozása során. A jó hír az, hogy nagyon kevés kell belőle, 2-5% elegendő.

Keverni érlelt virginiával érdemes, de finom szőkével is, gyönyörűen kiegészíti az alapdohány természetes édességét a perique fehérborsos csípőssége. Már egy-két százaléknyi is érezhető különbség egy tömetben, pedig az csak néhány szálacska dohány. Különösen élvezetes benne hogy a virginia-füst savas kémhatását enyhíti enyhén lúgos füstjével, így kevéssé marja szét az ember száját a virginia.

Keverhető bármilyen ízesítetlen dohánnyal, így akár burley-vel és keleti dohányokkal is, latákiával kevert virginiához adva különleges angolos keveréket nyerhetünk. Gyakorlatilag bármilyen dohánykeveréket megfűszerez. Különösen ajánlom mindenkinek aki hébe-hóba (vagy rendszeresen) szivarozik, a perique íze némiképp emlékeztet a hondurasi szivarok ízvilágára.

Egész levelekben lehet megrendelni eredeti termőhelyéről (Jewel of St. James 100% Genuine Perique), érdemes apróra vágni éles késsel vágódeszkán. Ha nem akarunk ilyesmivel bajlódni, felvágott állapotban is lehet kapni, a Torben Dansk által csomagolva 5.7 euróba kerül egy 25g-os dobozka.

Mivel nincs benne semmi tartósító-nedvesítőszer, így egy idő után megromlik ha levegőn hagyjuk, légmentesen kell tárolni megfelelő páratartalomnál. Legokosabb levákuumfóliázni kis adagokban házilag, akár grammonként.

Magyarországon sajnos nem igazán van perique-s dohánykeverék, egyedül a McLintock Blackberry nevezetű vadhajtás és a Dunhill Nightcap amiben biztosan van, a Mac Baren Roll Cake-ben pedig talán van. Leghíresebb képviselői közé tartozik a Dunhill Elizabethan Mixture és a Three Nuns, mindkettő Virginia-Perique keverék. Jómagam Mac Baren Virginia No1-hez teszek egy pici csipetkével tömetenként, kiváló nyári dohány így.

Shai Hulud

  ugrás az előző oldalra