dohányfajták

Többnyire a pipadohány-keverékek alapjául a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó Nicotiana tabacum, azaz a közönséges dohány szolgál. Az általunk itt tárgyalt, keverékekben leggyakrabban alkalmazott alaptípusok ebből a növényből készülnek. Ezeket leginkább a kikészítés és fermentálás módja, illetve a termőhely alapján különböztetjük meg. Meg kell még határoznunk két kategóriát. A felhasználás szempontjából beszélhetünk alapdohányokról és fűszerdohányokról. Az alapdohányok illetve ezek keverékei alkotják egy pipadohány alapját, ezek adják tömegének jelentős részét. A fűszerdohányokat általában erős és egyedi ízük, aromájuk miatt kis mennyiségben alkalmazzák egy keverék összeállításában.

Virginia

A legismertebb és legrégebben alkalmazott dohánytípus, jellegzetes alapdohány. Szárítását zárt, fűtött helyiségekben végzik. Alapvetően szőke színű, fajtái a fermentálástól függően lehetnek világosabb vagy sötétebb árnyalatúak. A világ minden táján termesztik, legismertebb termőhelyei Amerikában, Zaire-ben illetve a Dél-Indiai Mysore tartományban vannak. Füstje enyhe illatú, íze tiszta, enyhén édes. Cukortartalma 20-25% körüli. A legtöbb keverék alapját ez alkotja, de magában is szívható. Ügyeljünk, hogy lassan, megfontoltan szívjuk, mert felforrósodva csíphet.

Burley

Levegőn szárított, kis cukortartalmú, a virginiánál valamelyest erősebb alapdohány. Színe sárgásvörös, íze, illata teltebb, enyhén kakaó-jellegű. Az USÁban, Kentucky és Tennessee államokban termesztik.

Cavendish

Ez a fajta valamelyest bővebb tágyalást igényel, ugyanis nem a termőhely, vagy a szárítás alapján különítjük el, hanem egy speciális fermentálási és pácolási eljárás során jön létre. Valamikor az 1500-as évek végén, Sir Thomas Cavendish kezdte a dohányt mézzel vagy cukorral édesített lében, magas nyomás és hőmérséklet alatt pácolni. Manapság a legkülönbözőbb anyagokat alkalmazzák a pácolásnál, legelterjedtebben valamilyen tömény szeszt, vaníliát, mézet, juharszirupot, gyümölcsaromákat. Legtöbbször virginiából, ritkábban burleyből készülhet. Hivatalosan minden ilyen módon kikészített dohányt cavendishnek hívnak, azonban a pipás köznyelv többnyire az egészen fekete színűre érlelt Black Cavendisht érti a név alatt. Ennek két típusa az angol és a dán cavendish. Míg az első általában nem aromásított, az utóbbit vaníliával, bourbonnal és juharsziruppal kezelik. Telt, édes ízű, illatos típus; egyaránt alkalmazzák fűszer- vagy alapdohányként.

Keleti vagy orient dohányok

Tulajdonképpen egy gyűjtőkategória: a Balkánon és Kis Ázsiában termesztett dohánytípusok tartoznak ide. Mindenikük egyedi, különleges, kissé egzotikus de finom ízű. Színűk változatos, sárgászöldtől a szőkéig változhat. Legtöbbször fűszerdohányként alkalmazzák őket, de néha alapként is előfordulnak. A legtöbb angol típusú keverékben megtalálhatók.

Kentucky

A nagylevelű burley dohánytípus tűzzel szárított változata. Enyhén füstös ízű és illatú, szőke árnyalatú, erős fűszerdohány.

Latákia

Különleges, erős, a szíriai Latakia város környékéről származó fűszerdohány. Az igazi angol keverékek kihagyhatatlan alkotórésze. A többi dohánnyal ellentétben nem csak a leveleket, hanem az egész növényt felhasználják (ennek megfelelően latákiás dohányokból nem célszerű kiszedni a finánclábakat). Először a tűző napon szárítják, majd nyilt tűz fölött füstölik őket. Ennek eredményeképpen egy fekete színű, jellegzetesen füstös ízű és illatú (a legtöbb latákia keverék illata nyersen füstölt sajtra emlékeztet). Íze, aromája robusztus, érett, enyhén fűszeres, ánizsos jelleggel bír. Erőssége és átható illata miatt kis mennyiségben is rányomja bélyegét minden keverékre. Különleges jellegénél fogva nem ajánlott kezdő pipásoknak; egy gyakorlottabb pipás vagy utálja, vagy az egekig magasztalja, de közömbös senki sem marad iránta. Lehetőleg ne szívjunk társaságban latákiás keveréket, a füst illata igen kellemetlen tud lenni a beavatatlanok számára. Ellenben a legtökéletesebb szabadtéri dohány, különösen télen vagy hűvös időben jön ki az aromája. Két legismertebb fajtája a szíriai és a ciprusi latákia; előbbi erősebb, testesebb, a ciprusi némileg édesebb, lágyabb jellegű.

Perique

Drága és különleges fűszerdohány, ínyenceknek. Csak az USÁban, Lousiana államban termesztik, kis területen. A dohányleveleket a saját levükben érlelik koromfeketére, minekutána egy igen fűszeres, de selymes, édes ízű dohányt kapunk. Kis mennyiségben, exkluzív keverékek alapanyaga. Érdemes megjegyezni, hogy ez a legmagasabb nikotintartalmú dohány valamennyi közt.

Havanna

Ritkán alkalmazott fűszerdohány, de végső soron magában is szívható. Tulajdonképpen a jellegzetes kubai szivardohány (Nicotiana repanda), pipadohány alakba vágva. Színe barnás, íze és illata szivarra emlékeztet. Egy megfelelően megkomponált keverékben, gondosan adagolva fergeteges hatású lehet. Elméletileg nehezen hozzáférhető, csak néha bukkan fel belőle egy-egy doboz; gyakorlatilag viszont egyszerűen hozzájuthatunk: egy szivar feldarabolásával...

Vix

  ugrás az előző oldalra